Versek, slamek, rövid prózák, fotók.
régen azt mondtuk volnahogy a szél hozza rólad a híreketvagy a madarak csiripelikcsicsergik széjjelmanapság a neta face, az insta, vagya tik-takkoló másikpontosan azt érzempontosan annyira ismerlek, hogy szintepontosan tudommennyi minden hiányzik mégbelőled bennemhogy ez valami ellentmondásvagy valami titokki tudjalényeg, hogy elvarázsolírhatnánk egyszer egy közös verset– modernül legyen tán kollab –a […]
amikor itt leszel, a hajadon átsimogatom majd a tarkódés lehet meglep majd a mozdulatde akkor – talán – kicsit enyém leszelolyan lakomát tálalok elédamire sohasem gondoltálés mohón, szenvedélyesenhabzsolunk kifulladásig elcsábulunk egy lassú, szabad táncbankörülöttünk a legszebb fákegy elképzelt erdőbennem halljuk, csak érezzük a daltcsupán érezzük a ritmustami most csak a […]
harmincegy éves lettem…mondodezen a forró keddenvagy inkább szerdána melegben kicsorbultcerkám ír zöldeketés színeket a szívzárványaiból árvánés lehetne valami esőesetleg zivatarés valóságnem holmi avatár, hogy lásdott a szivárvány 2026. augusztus 5.
felismer-e a szerelemmindegy, hogy honnan érkezelesetleg Vesta-szűz voltálvagy álarcod rejt végleg el senki nem kutatja múltadés semmit sem kér tőled elcsupán a szívek ajtajánszép csendesen belép velem éjjel a telihold figyellelked és lelkem meztelenés egymás előtt védtelen rég megmutattuk vágyainkmikor csillagok szirma hullsóhajtásod szól válaszul Sob um beijo de inspiração […]
langyos viszkiként álltál előttemnéha térdeltél, ültél, feküdtélnem voltál szingli maltés nem voltál ájriscsak amolyan blendedsokszor modellkéntstírölted a blendétén meg csak ott voltamszomjaztam reádvalaki azt mondtaigyál inkább teátde nekem kell a kábulatígy gondoltam ájsz kjúbotformálok magambólés így pottyanok belédés olvadok, míg hűl a langyodhogy meddig – ki tudjaén biztos eltűnök bennedte […]
A parkot hivatalosan még mindig Széchenyi ligetnek hívták, de már senki nem nevezte így. Az emberek csak átjártak rajta a villamosmegálló felé, a kutyások meg egyszerűen Parknak mondták. Nagy P-vel, mintha saját országa lenne. Pedig inkább már valami lassú szétesésre hasonlított. A szökőkút évek óta nem működött, a padok felét […]
Áprilisban még azt hitte, történelmi időket élnek. Októberre inkább csak fáradt lett tőle. Nóra huszonhárom éves volt, kommunikáció szakos hallgató, és tavasszal hónapokon át legfeljebb csak aludni járt haza. Délelőtt egyetem, délután szervezés, este tüntetés, éjjel pedig pultozás egy Kazinczy utcai romkocsmában. Hajnalban sörök valamelyik körúti helyen, ahol mindenki ugyanarról […]
A belépőkártyát még nem kérte vissza senki. Ott feküdt a konyhaasztalon a kávéfoltos alátét mellett, rajta a kifakult fotó, amely tizenhat éve készült, de legalább hússzal fiatalabbnak látszott. Nyakkendőben, feszes arccal, mintha tudná, hogy egyszer majd ez a műanyag lap lesz az egyetlen bizonyítéka annak, hogy valaha fontos embernek számított. […]
A nő feketébe volt öltözve azon az estén is. Nem gyászosan. Nem kihívóan. Inkább úgy, mint aki szeretne egyetlen sötét folttá válni a városban, amin átsiklik minden tekintet. A férfi már messziről felismerte a színház előtt. A villamos felől érkezett, kabát nélkül, pedig még hideg volt az este. A kezében […]
két kézzeldörömböltema hallgatás kapujánte némán vártálodabenna portás régnyugdíjba ment
Steve bácsi 