hazatalál
próbáltad rejteni mosolyodtekingettél szerteszétde szemeid kacéran néztekés elárult a testbeszéd azt mondtad még nem tudodsemmi igen, semmi nem, csak talánzsibbadt nyelvvel kerestem egy mondatotvagy egy szót, mely benned hazatalál
próbáltad rejteni mosolyodtekingettél szerteszétde szemeid kacéran néztekés elárult a testbeszéd azt mondtad még nem tudodsemmi igen, semmi nem, csak talánzsibbadt nyelvvel kerestem egy mondatotvagy egy szót, mely benned hazatalál
az időből mindig kevesebb vanmint szeretnénkfiatalon az ember ezt nem hiszi elúgy bánik vele, mintha kifogyhatatlan volnaaztán egyszer csak arra ébredhogy egyre többször nézi az órát nem azért, mert siethanem mert már értihogy bizonyos találkozásokbólnem lesz még egy bizonyos mondatokat nem hall újra vannak emberek, akikcsak egyszer mennek végig az […]
voltak időkhangos korszakoksokszor csendekolykor shut up-oksok zajos nappalpár csöndes hajnalés a megváltássem akkor jött elha kívántálegy kalappal
nem tudom a pontos idejétmikor kezdődöttnem is fontos annyira talán egy mondat valaholtalán egy kép, egy üzenet talán egy olyan délutánonamikor csak azért kattintottam rádmert kíváncsi voltammit gondolsz a világról egyszer csak azt vettem észrehogy már nem a választ váromhanem téged különös dolog ez az ember fiatalon arcokba szeret belekésőbb […]
ez megint csakegy amolyanapróbetűsrace de lassítokés hagyomhogy utolérj
a fátyolfelhőkma sántítva járják ahétfátyoltáncot
később érkezemtalán késekkezemben életlenekazok a kések rések a lélekbenprések a szívenvagy csupán érzem mint gólyaazon a fészkenahonnan tovaszállmajd vissza issza a duruzsolónyár ízeits ha majd a tél közelítreppen el tovaez az anyaföldaz meg mostoha?
június elején az embermár nem a csodákra várlegalábbis magábanezt mondogatjamert azt hiszi, ami fontos voltaz már megtörténtami meg nemannak már nem is kellaz utcák csendesebbektudjuk merrekanyarodik a folyóhol a kocsmahol kell lelassítaniés hol érdemes megállniegy jó kávéraaztán egyszer csaktörténik valaminem valami nagy dolognem egy villámcsapásnem egy filmbe illő jelenetvalaki belép […]
ennek semmi köze a közhelyekheznincs még egy ember, aki olyan volna, mint teés ezt újra elmondanom sem kell képes vagy magadhoz vonzaniminden érzékem röptét,mint ahogy a vándorsólymokis mindig visszatalálnakahhoz az egyetlen fészekhezés többé már nem figyelnekaz égbolt más kihívásaira akár Nyugat felé sodor az életakár Közép-Európa poros városaibaakár keleti pályaudvarok […]
őrizem a sármodén egy sárm őr vagyokmondtad egyszercsak úgy csöndesenfülembe súgvaén meg csak ültemmint, aki halkan reszketpedig rendeltem volnamég egy whisky-t