nálad a kiégésnálam a poroltóneked még Hős utcanekem már Poroszló nálad a kiégésnálam a burn-outneked csak elég voltnekem nincs visszaút nálad a kiégésnálam újrakezdésneked a kis Grofónekem a Geszti-Dés nálad a kiégéstudod mit, nálam isneked már nincs továbbén meg épp jól vagyok
régen azt mondtuk volnahogy a szél hozza rólad a híreketvagy a madarak csiripelikcsicsergik széjjelmanapság a neta face, az insta, vagya tik-takkoló másikpontosan azt érzempontosan annyira ismerlek, hogy szintepontosan tudommennyi minden hiányzik mégbelőled bennemhogy ez valami ellentmondásvagy valami titokki tudjalényeg, hogy elvarázsolírhatnánk egyszer egy közös verset– modernül legyen tán kollab –a […]
amikor itt leszel, a hajadon átsimogatom majd a tarkódés lehet meglep majd a mozdulatde akkor – talán – kicsit enyém leszelolyan lakomát tálalok elédamire sohasem gondoltálés mohón, szenvedélyesenhabzsolunk kifulladásig elcsábulunk egy lassú, szabad táncbankörülöttünk a legszebb fákegy elképzelt erdőbennem halljuk, csak érezzük a daltcsupán érezzük a ritmustami most csak a […]
harmincegy éves lettem…mondodezen a forró keddenvagy inkább szerdána melegben kicsorbultcerkám ír zöldeketés színeket a szívzárványaiból árvánés lehetne valami esőesetleg zivatarés valóságnem holmi avatár, hogy lásdott a szivárvány 2026. augusztus 5.
felismer-e a szerelemmindegy, hogy honnan érkezelesetleg Vesta-szűz voltálvagy álarcod rejt végleg el senki nem kutatja múltadés semmit sem kér tőled elcsupán a szívek ajtajánszép csendesen belép velem éjjel a telihold figyellelked és lelkem meztelenés egymás előtt védtelen rég megmutattuk vágyainkmikor csillagok szirma hullsóhajtásod szól válaszul Sob um beijo de inspiração […]
langyos viszkiként álltál előttemnéha térdeltél, ültél, feküdtélnem voltál szingli maltés nem voltál ájriscsak amolyan blendedsokszor modellkéntstírölted a blendétén meg csak ott voltamszomjaztam reádvalaki azt mondtaigyál inkább teátde nekem kell a kábulatígy gondoltam ájsz kjúbotformálok magambólés így pottyanok belédés olvadok, míg hűl a langyodhogy meddig – ki tudjaén biztos eltűnök bennedte […]
két kézzeldörömböltema hallgatás kapujánte némán vártálodabenna portás régnyugdíjba ment
mezítláb sétáltálaz ősi macskakövekeneste az öreg cigányasszonyfőztjét ettük a partonés az éj előtt sokáigsúroltam a talpad
szemeid, mint a napvilágítják arcomcsak állok mozdulatlanmintha örökké ebbenaz isteni fényben kéne léteznem megigézel és felidézel mindentamitől tudom – már az első pillanattólhogy itt a helyem, s körötted keringekmint anyabolygó körül a holdja ha néha elbizonytalanodomakkor is pontosan tudomhogy minden ösvény, minden útcsak hozzád vezet jöhetnének most a nagy szavak:a […]
lehetett szélcsendvagy valami végtelenfurcsa vihartéged zavart az illat– a whisky melléelszívott szivar –én fürödtemparfőmöd vadkrémes szantálosfuvallatábanaztán úgy maradtunkabban a valamilégies semmibenés csak bámultuk egymástmint kéttalán sosemvolt felnőttúgy, ahogy Új-Zélandfölött a felhők
