sonata vermium
nekem volt egy üres kottafüzetem és egy majdnem hegyes hábés ceruzám neked tehetséged, sok-sok vágyad és egy pár pereced egy rémesen lehangolt ütött-kopott Bösendorfer zongorán
nekem volt egy üres kottafüzetem és egy majdnem hegyes hábés ceruzám neked tehetséged, sok-sok vágyad és egy pár pereced egy rémesen lehangolt ütött-kopott Bösendorfer zongorán
éppen a naprendszer bolygóit fényezem ez itt egy mars lakk ohh
Liszt érzékeny vagyok De Bartókot bírom Olykor csak hallgatok És elkap az iram
talán épp csak egy hűvös este volt valamikor a tavasz kezdetén elfogyott a bor, vagy nem kívántam megcsillant bögrémen a teafény
ébresztő ébresztő jaj nagyon alszol látom csorog a nyálad álmodban tündérmesék járnak
ez egy szabályos… na nem kör még csak nem is négyzet és nem is egy csoda belőlük
néha megesik hogy a reggeli emlék estig velünk van
van kis különbség hogy a házad árulod vagy tán a hazád
nekem bőven elég megmenteni önmagamtól önmagam
ez csak egy amolyan ógörög álom nem tudom kié lehet enyém lehet EUrüdiké