langyos viszkiként álltál előttem
néha térdeltél, ültél, feküdtél
nem voltál szingli malt
és nem voltál ájris
csak amolyan blended
sokszor modellként
stírölted a blendét
én meg csak ott voltam
szomjaztam reád
valaki azt mondta
igyál inkább teát
de nekem kell a kábulat
így gondoltam ájsz kjúbot
formálok magamból
és így pottyanok beléd
és olvadok, míg hűl a langyod
hogy meddig – ki tudja
én biztos eltűnök benned
te tán több leszel általam
és csak szürcsöllek téged
és benned önmagam

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.