nálad a kiégésnálam a poroltóneked még Hős utcanekem már Poroszló nálad a kiégésnálam a burn-outneked csak elég voltnekem nincs visszaút nálad a kiégésnálam újrakezdésneked a kis Grofónekem a Geszti-Dés nálad a kiégéstudod mit, nálam isneked már nincs továbbén meg épp jól vagyok
kamaradráma egy felvonásban Szereplők: Elnök – idősebb oktató, a vizsgabizottság Elnöke – inkább férfi, de nő is lehetElső vizsgáztató – szigorú, szabályelvű – tulajdonképpen nem számít a nemeMásodik vizsgáztató – figyelmesebb, de nem érzelgős – férfiVizsgázó – nincs szövege; felolvasószínházban nincs jelen Helyszín: tanterem. Vizsgabizottsági asztal. Három szék. Szemben egy […]
kamaradráma egy felvonásban Szereplők: Anna – ötven körüli nőÉva – Anna anyja, hetven fölöttBéla – Anna apjának szomszédja, hetven körülAPA – nincs jelen Helyszín: egy régi lakás. Az apa nemrég halt meg. Dobozok, szatyrok, szemeteszsákok, fiókokból kihúzott iratok. Mindenütt pénztári blokkok. A lakásban egyszerre van rendetlenség és valami makacs, régi […]
(majdnem monodráma egy jelenetben) Előadja: a hatvanas író A helyszín egy kocsma, vagy egy bár. Az író egy asztalál ül egyedül. Előtte becsukott laptop, és egy majdnem üres pohár.Az írónak eszébe jut valaki. Neki ír, hozzá beszél. Író: Kiissza az italt, majd a pulthoz lép. Ebből még egyet légyszíves! Átveszi […]
régen azt mondtuk volnahogy a szél hozza rólad a híreketvagy a madarak csiripelikcsicsergik széjjelmanapság a neta face, az insta, vagya tik-takkoló másikpontosan azt érzempontosan annyira ismerlek, hogy szintepontosan tudommennyi minden hiányzik mégbelőled bennemhogy ez valami ellentmondásvagy valami titokki tudjalényeg, hogy elvarázsolírhatnánk egyszer egy közös verset– modernül legyen tán kollab –a […]
amikor itt leszel, a hajadon átsimogatom majd a tarkódés lehet meglep majd a mozdulatde akkor – talán – kicsit enyém leszelolyan lakomát tálalok elédamire sohasem gondoltálés mohón, szenvedélyesenhabzsolunk kifulladásig elcsábulunk egy lassú, szabad táncbankörülöttünk a legszebb fákegy elképzelt erdőbennem halljuk, csak érezzük a daltcsupán érezzük a ritmustami most csak a […]
harmincegy éves lettem…mondodezen a forró keddenvagy inkább szerdána melegben kicsorbultcerkám ír zöldeketés színeket a szívzárványaiból árvánés lehetne valami esőesetleg zivatarés valóságnem holmi avatár, hogy lásdott a szivárvány 2026. augusztus 5.
felismer-e a szerelemmindegy, hogy honnan érkezelesetleg Vesta-szűz voltálvagy álarcod rejt végleg el senki nem kutatja múltadés semmit sem kér tőled elcsupán a szívek ajtajánszép csendesen belép velem éjjel a telihold figyellelked és lelkem meztelenés egymás előtt védtelen rég megmutattuk vágyainkmikor csillagok szirma hullsóhajtásod szól válaszul Sob um beijo de inspiração […]
langyos viszkiként álltál előttemnéha térdeltél, ültél, feküdtélnem voltál szingli maltés nem voltál ájriscsak amolyan blendedsokszor modellkéntstírölted a blendétén meg csak ott voltamszomjaztam reádvalaki azt mondtaigyál inkább teátde nekem kell a kábulatígy gondoltam ájsz kjúbotformálok magambólés így pottyanok belédés olvadok, míg hűl a langyodhogy meddig – ki tudjaén biztos eltűnök bennedte […]
A parkot hivatalosan még mindig Széchenyi ligetnek hívták, de már senki nem nevezte így. Az emberek csak átjártak rajta a villamosmegálló felé, a kutyások meg egyszerűen Parknak mondták. Nagy P-vel, mintha saját országa lenne. Pedig inkább már valami lassú szétesésre hasonlított. A szökőkút évek óta nem működött, a padok felét […]
