régi virág
elszáradt csokor elmúlt szerelmek íze
elszáradt csokor elmúlt szerelmek íze
ha magam ellen versenyzek, ahhoz nem kell
távoli jelen emlékezetlen múlt kor
szavam lepereg – pedig igaznak érzed –
csak egy aprócska akadály volt előttem
száraz maradék hátrahagyott létezés
hideg volt a tél szakadt cipőben ültünk
már a halált sem veti meg bátorságom
belépsz, majd térdelsz nem mindegy, hogy imához vagy épp szopáshoz bár mindkettő isteni de más megüdvözülés
néztél-e szembe önmagaddal hajnalban