régen azt mondtuk volna
hogy a szél hozza rólad a híreket
vagy a madarak csiripelik
csicsergik széjjel
manapság a net
a face, az insta, vagy
a tik-takkoló másik
pontosan azt érzem
pontosan annyira ismerlek, hogy szinte
pontosan tudom
mennyi minden hiányzik még
belőled bennem
hogy ez valami ellentmondás
vagy valami titok
ki tudja
lényeg, hogy elvarázsol
írhatnánk egyszer egy közös verset
– modernül legyen tán kollab –
a tájról, az utcákról
az emberekről a kocsmákban
akár magunkról
arról, amit sosem mertünk kimondani
de tán egy hosszú csend
már rég leleplezte

és lesz majd olyan
hogy csak elképzellek
akár ősszel, akár egy téli éjszakán
az üres utcákon
a fagyban
vagy a langy latyakban bandukolva
de nem leszel ott
és én sem leszek
mert a kilométerek
mert az évek
mert a franc se tudja mik
csak úgy ott vannak

és nincs óra,
nincs mérőszalag
csak a távolság
nem mentél el
nem mentem el
mégsem vagy itt
mégsem vagyok itt

persze amikor rám gondolsz
és amikor rád gondolok
olyan, mintha…
mintha mindig is..
de te sem vagy királylány
és én sem királyfi
aki még hisz
a tündérmesékben
aki még hisz
a tündérmesénkben

Anna, mais uma vez, muito obrigado pelo beijo da musa. Desta vez, deixei minha imaginação voar ainda mais longe.

Kategóriák:Fordítás - továbbgondolás Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.