amikor itt leszel, a hajadon át
simogatom majd a tarkód
és lehet meglep majd a mozdulat
de akkor – talán – kicsit enyém leszel
olyan lakomát tálalok eléd
amire sohasem gondoltál
és mohón, szenvedélyesen
habzsolunk kifulladásig

elcsábulunk egy lassú, szabad táncban
körülöttünk a legszebb fák
egy elképzelt erdőben
nem halljuk, csak érezzük a dalt
csupán érezzük a ritmust
ami most csak a miénk
egyetlen tanúnk a távolban
hömpölygő vagy csordogáló folyó

ezt az órát, ezt az éjszakát
vigyük magunkkal, őrizzük meg
bármerre is jársz
bármerre is járok
nevezhetjük vágynak, szenvedélynek
de akár szerelemnek is
ez már miénk marad, mindörökké


Anna Flávia Schmitt Wyse Baranski verse nyomán

Kategóriák:Fordítás - továbbgondolás Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.