lehetett szélcsendvagy valami végtelenfurcsa vihartéged zavart az illat– a whisky melléelszívott szivar –én fürödtemparfőmöd vadkrémes szantálosfuvallatábanaztán úgy maradtunkabban a valamilégies semmibenés csak bámultuk egymástmint kéttalán sosemvolt felnőttúgy, ahogy Új-Zélandfölött a felhők
saját közhely kell ami másnak tán igaz vigasztalan lét
a kápolna ablakáraegy érett mandarinveti árnyékát
orrcsepp-hataloma bohóc, ha náthás lesz
kopasz ágakez még javában a tél
néha te vagy a csodaolykor a tükörképed
szemeid közelrőlszinte csak pixelek
egymás vállára hajtják fejüket a fák
kék és sárga víz és virág
Steve bácsi 