régen azt mondtuk volnahogy a szél hozza rólad a híreketvagy a madarak csiripelikcsicsergik széjjelmanapság a neta face, az insta, vagya tik-takkoló másikpontosan azt érzempontosan annyira ismerlek, hogy szintepontosan tudommennyi minden hiányzik mégbelőled bennemhogy ez valami ellentmondásvagy valami titokki tudjalényeg, hogy elvarázsolírhatnánk egyszer egy közös verset– modernül legyen tán kollab –a […]
amikor itt leszel, a hajadon átsimogatom majd a tarkódés lehet meglep majd a mozdulatde akkor – talán – kicsit enyém leszelolyan lakomát tálalok elédamire sohasem gondoltálés mohón, szenvedélyesenhabzsolunk kifulladásig elcsábulunk egy lassú, szabad táncbankörülöttünk a legszebb fákegy elképzelt erdőbennem halljuk, csak érezzük a daltcsupán érezzük a ritmustami most csak a […]
felismer-e a szerelemmindegy, hogy honnan érkezelesetleg Vesta-szűz voltálvagy álarcod rejt végleg el senki nem kutatja múltadés semmit sem kér tőled elcsupán a szívek ajtajánszép csendesen belép velem éjjel a telihold figyellelked és lelkem meztelenés egymás előtt védtelen rég megmutattuk vágyainkmikor csillagok szirma hullsóhajtásod szól válaszul Sob um beijo de inspiração […]
szemeid, mint a napvilágítják arcomcsak állok mozdulatlanmintha örökké ebbenaz isteni fényben kéne léteznem megigézel és felidézel mindentamitől tudom – már az első pillanattólhogy itt a helyem, s körötted keringekmint anyabolygó körül a holdja ha néha elbizonytalanodomakkor is pontosan tudomhogy minden ösvény, minden útcsak hozzád vezet jöhetnének most a nagy szavak:a […]
nem kell semmilyen eufóriacsak csend kell és tiszta harmóniaés egy műszer, hogy pontosan lássamhogy árad köztünk az energia túllépek egyszer a megadásonés egy észrevétlen mozdulattala csábítás könyvét sutba vágom ámulunk egy szédítő forgásonakkor véled ver szívdobbanásom a jelenlétnek kell maradnia Anna Flavia versének magyarítása
az időből mindig kevesebb vanmint szeretnénkfiatalon az ember ezt nem hiszi elúgy bánik vele, mintha kifogyhatatlan volnaaztán egyszer csak arra ébredhogy egyre többször nézi az órát nem azért, mert siethanem mert már értihogy bizonyos találkozásokbólnem lesz még egy bizonyos mondatokat nem hall újra vannak emberek, akikcsak egyszer mennek végig az […]
nem tudom a pontos idejétmikor kezdődöttnem is fontos annyira talán egy mondat valaholtalán egy kép, egy üzenet talán egy olyan délutánonamikor csak azért kattintottam rádmert kíváncsi voltammit gondolsz a világról egyszer csak azt vettem észrehogy már nem a választ váromhanem téged különös dolog ez az ember fiatalon arcokba szeret belekésőbb […]
június elején az embermár nem a csodákra várlegalábbis magábanezt mondogatjamert azt hiszi, ami fontos voltaz már megtörténtami meg nemannak már nem is kellaz utcák csendesebbektudjuk merrekanyarodik a folyóhol a kocsmahol kell lelassítaniés hol érdemes megállniegy jó kávéraaztán egyszer csaktörténik valaminem valami nagy dolognem egy villámcsapásnem egy filmbe illő jelenetvalaki belép […]
ennek semmi köze a közhelyekheznincs még egy ember, aki olyan volna, mint teés ezt újra elmondanom sem kell képes vagy magadhoz vonzaniminden érzékem röptét,mint ahogy a vándorsólymokis mindig visszatalálnakahhoz az egyetlen fészekhezés többé már nem figyelnekaz égbolt más kihívásaira akár Nyugat felé sodor az életakár Közép-Európa poros városaibaakár keleti pályaudvarok […]
hamvazószerdára véget ért a bál csak nosztalgia maradt a karnevál
Steve bácsi 