Nyugtával dicsérd…

kamaradráma egy felvonásban

Szereplők:

Anna – ötven körüli nő
Éva – Anna anyja, hetven fölött
Béla – Anna apjának szomszédja, hetven körül
APA – nincs jelen

Helyszín: egy régi lakás. Az apa nemrég halt meg. Dobozok, szatyrok, szemeteszsákok, fiókokból kihúzott iratok. Mindenütt pénztári blokkok. A lakásban egyszerre van rendetlenség és valami makacs, régi rendszer.

(Anna egyedül áll a lakás közepén. Kezében egy nejlonszatyor. Megbillenti. Blokkok hullanak a földre.)

AnnaEz nem igaz. (Újabb szatyrot vesz fel. Abban is blokkok.) Ez sem. (Kinyit egy cipősdobozt.) Ez sem. (Csend.) Apa, te megőrültél. (Olvas.) Kenyér. Tej. Mosópor. Elem. Kifli. Tej. Fogkrém. Kenyér. Tej. (Másik blokk.) Kenyér. Tej. (Másik.) Kenyér. (Másik.) Tej. (Felnéz.) Egy egész élet tejben és kenyérben. (Kopognak.) Nyitva van!

(Béla belép.)

BélaAnna?

AnnaItt vagyok. A papírtemetőben.

BélaHozzak szemeteszsákot?

AnnaKéső. A nejlonszatyrok nyertek.

BélaJézusom.

AnnaUgye? Maga tudott erről?

BélaMiről?

AnnaErről.

(Mutatja a blokkhalmot.)

BélaHát… tudtam, hogy nem dob ki mindent.

AnnaBéla bácsi, ez nem „nem dob ki mindent”. Ez itt ötven évnyi apróbetűs őrület.

BélaApja takarékos ember volt.

AnnaEz nem takarékosság. Ez régészet. (Felvesz egy blokkot.) Mosópor, 1982. Minek kell egy 1982-es mosóporblokk?

BélaGaranciához biztos nem.

AnnaNagyon vicces.

BélaNem annak szántam.

(Csend.)

AnnaA normális emberek fényképeket őriznek. Meg leveleket. Képeslapot. Egy régi órát. Egy nyakkendőt.

BélaAz óráját a konyhában hagyta.

AnnaNem az a lényeg.

BélaA nyakkendőket meg sose szerette.

AnnaBéla bácsi.

BélaJó. Hallgatok.

(Anna a szekrény tetején észrevesz egy kisebb, kemény kartondobozt.)

AnnaAz mi?

BélaNem tudom.

AnnaEz nem olyan, mint a többi. (Leveszi. Letörli róla a port. Nincs rajta felirat. Kinyitja.) Na.

BélaMi az?

AnnaBlokkok.

BélaMeglepő.

AnnaNem. De ezek mások.

BélaMiben?

AnnaSorba vannak rakva. (Kivesz néhányat.) Év szerint. Kis papírlapok közé téve.

1974, 1975, 1976, 1977.

(Csend.)

BélaAkkor ezt ő csinálta.

AnnaKi más? A blokkmanó? (Csend.) Ez nem gyűjtés. Ez válogatás.

(Anna előveszi a telefonját.)

AnnaFelhívom anyát.

BélaBiztos akarja?

AnnaNem. Ezért hívom.

(Telefonál.)

(Minden sor után az anyja válaszait hallgatja, de azt a nézők nem hallják)

Szia, anya.

Nem, nincs baj. Vagyis baj van, csak nem olyan. Itt vagyok apa lakásában.

Igen, Béla bácsi is itt van.

Találtam valamit.

Nem pénzt. Ne reménykedj.

Blokkokat.

Igen, pénztári blokkokat. Sokat. Nagyon sokat.

De van egy külön doboz.

Igen.

Figyelj, kihangosítalak.

(Éva hangja hallatszik.)

ÉvaHallak.

AnnaAnya, te tudtad, hogy apa blokkokat gyűjt?

ÉvaApád mindent gyűjtött.

AnnaNem mindent. Blokkot. Rengeteget.

ÉvaAkkor blokkokat.

AnnaEz nem válasz.

ÉvaAnna, negyven éve elváltunk.

AnnaSzerintem csak harminc.

ÉvaNekem legalább negyvennek tűnik.

AnnaHa jól emlékszem, rögtön a válás után ideköltözött.

ÉvaIgen.

Anna(Bélához) És maga azóta ismerte?

BélaNagyjából.

AnnaAkkor ketten együtt talán össze tudnak rakni egy embert.

ÉvaAzt élve sem könnyű.

AnnaMost már késő panaszkodni. (Kiveszi az első blokkot a külön dobozból.)

  1. Presszó. Két kávé. Két krémes.

(Hosszú csend.)

ÉvaAz első találkozásunk.

AnnaEzt így tudod?

ÉvaPersze.

AnnaEgy blokkról?

ÉvaA krémesről.

BélaMi történt a krémessel?

ÉvaApád ráborította az ingére.

AnnaKomolyan?

ÉvaNagyon elegáns akart lenni. Világoskék ing, sötét zakó. A krémes meg végig a mellkasán.

BélaÉs maga beleszeretett?

ÉvaNem. (Csend.) Később. Amikor úgy tett, mintha nem történt volna semmi.

AnnaEz rá vall.

ÉvaIgen. Már akkor is.

AnnaNem is mesélted.

ÉvaNem kérdezted.

AnnaNem tudtam, hogy meg kell kérdeznem.

(Csend.)

BélaEz jó mondat.

AnnaNem dicséretnek szántam. (Következő blokk.)

  1. Babakocsi-előleg. Cumisüveg. Pelenka.

ÉvaEz te vagy.

AnnaÉn előlegben?

ÉvaA babakocsi. Nem volt pénzünk az egészre.

AnnaApa részletre vett babakocsit?

ÉvaHárom részletben. Az szerintem az első részlet.

AnnaÉs ezt miért tartotta meg?

ÉvaMert félt.

AnnaMitől?

ÉvaHogy nem lesz jó apa.

(Csend.)

AnnaEzt mondta?

ÉvaNem így. Apád soha semmit nem mondott így.

AnnaHanem hogy?

ÉvaAzt mondta: remélem, a kerék nem esik le.

BélaAz ugyanaz.

AnnaNem ugyanaz.

ÉvaNála igen.

(Csend.)

AnnaEz lesz a baj ezzel a dobozzal.

BélaMi?

AnnaHogy maguk mindent le tudnak fordítani. Én meg csak azt látom, ami rá van írva. (Kivesz egy újabb blokkot.)

  1. (Megáll.) Aranygyűrű.

(Csend.)

ÉvaNa, ezt nem értem.

AnnaMiért?

ÉvaNekem biztosan nem vett ’87-ben gyűrűt.

AnnaBiztos?

ÉvaEgy nő ezt tudja.

BélaEgy férfi is.

AnnaMaga honnan tudná?

BélaCsak tudom, hogy vettem, vagy nem vettem valakinek.

(Anna a kezén lévő gyűrűre néz.)

AnnaÉn kaptam tőle gyűrűt.

ÉvaTudom.

AnnaA tizennyolcadik születésnapomra.

Éva1994-ben.

AnnaPontosan.

(Csend.)

BélaAz hét év.

AnnaKöszönöm, Béla bácsi. Ennyire még megy a matek.

ÉvaMutasd a gyűrűt.

AnnaTelefonon?

ÉvaIgaz. (Kis csend) Amúgy itt vagyok a közelben. Odamegyek

AnnaGyere. A gyűrű most is rajtam van. (Csend.) Évek óta rajtam van. (A gyűrűt nézi.) Azt mondta, egyszer meglátta, és tudta, hogy nekem való.

ÉvaEz lehet igaz.

AnnaVagy nem.

BélaMiért ne lenne igaz?

AnnaMert 1987-ben és utána  észrevettem volna, ha hét évig vár rám egy gyűrű.

ÉvaNem biztos.

AnnaAnya, egy gyerek mindent észrevesz, amit nem kéne.

ÉvaNem mindent.

(Csend.)

AnnaKinek vette?

ÉvaNem tudom.

BélaÉn sem.

AnnaRemek. Apa halott, a gyűrű rajtam, a blokk itt, és senki nem tud semmit.

ÉvaLehet, hogy neki sem volt rá jó mondata.

AnnaEz nem magyarázat.

ÉvaNem. Csak az élet.

(Anna tovább keres.)

Anna1994. Ékszerjavítás. Aranygyűrű igazítása.

(Csend.)

AnnaEz az enyém.

ÉvaValószínűleg.

AnnaAkkor ugyanaz.

BélaLehet.

AnnaVagy csak szeretném, hogy ugyanaz legyen.

(Csend.)

ÉvaAnna.

AnnaMi van, ha valaki másnak vette?

ÉvaAkkor valaki másnak vette.

AnnaÉs nekem adta.

ÉvaIgen.

AnnaEz nem zavar?

ÉvaMost már?

AnnaAkkor.

ÉvaAkkor nem tudtam.

AnnaÉs ha tudtad volna?

(Csend.)

ÉvaAkkor valószínűleg úgy tettem volna, mintha nem tudnám.

(Csend.)

BélaAz ilyesmihez is tehetség kell.

ÉvaHázasságnak hívják.

(Hosszú csend.)

AnnaMikor romlott el?

ÉvaMi?

AnnaTi.

ÉvaNem egy napon.

AnnaA blokkok szerint talán lehetne tudni.

ÉvaA blokkok szerint vásároltunk. Nem éltünk.

AnnaAkkor miért ezt hagyta itt?

ÉvaMert beszélni nem tudott.

(Csend.)

BélaVagy nem mert.

AnnaMaga mióta ismerte?

BélaA válás után költözött ide. Azóta.

AnnaÉs barátok voltak?

BélaErős szó.

AnnaMi az erős szó? A barátok?

BélaIgen.

AnnaAkkor mik voltak?

BélaSzomszédok. Aztán sakkoztunk. Aztán néha együtt hallgattunk.

AnnaEz férfibarátság?

BélaAz egyik fajtája.

AnnaÉs magának sem mesélt a blokkokról?

BélaNem.

AnnaSem a dobozról?

BélaNem.

AnnaSem a gyűrűről?

BélaA gyűrűt láttam magán.

AnnaDe a történetét nem.

BélaLehet, hogy neki sem volt története. Csak dátuma.

(Csend.)

AnnaEz jó. Ezt utálom.

(Kopogtatás, rövid csend)

BélaAz édesanyja

(Éva lép be a lakásba)

AnnaSzia anya.

Éva                 Szia Anna. (biccent Béla felé) Jó napot.

Béla(Szintén biccent) Jó napot.

(Új blokk.)

Anna              Kaució. Festék. Villanykörte. Függönykarika.

ÉvaEz a lakás.

AnnaA válás után.

ÉvaIgen.

AnnaTe maradtál a régiben.

ÉvaTe is ott voltál még egy darabig.

AnnaMár felnőtt voltam.

ÉvaA gyerek akkor is gyerek, ha felnőtt.

AnnaEzt ne.

ÉvaMit?

AnnaEzt a bölcs anyaszöveget.

ÉvaJó. Akkor máshogy mondom. Amikor elköltözött, te úgy tettél, mintha nem fájna.

AnnaMert mindenki másnak jobban fájt.

ÉvaEz nem verseny.

AnnaDehogynem. Ti ketten versenyeztetek, ki sérül látványosabban.

(Csend.)

ÉvaEz igazságtalan.

AnnaTudom.

ÉvaAkkor minek mondod?

AnnaMert most ez jutott az eszembe.

(Csend.)

BélaA függönykarikákra emlékszem.

AnnaPersze. Arra emlékszik.

BélaMert átjött kölcsönkérni fúrót. Azt mondta, nem akarja, hogy belássanak.

ÉvaAz mindig fontos volt neki.

AnnaHogy ne lássanak be?

ÉvaHogy ne lássák.

(Csend.)

AnnaMégis itt hagyta ezt a dobozt.

BélaTalán azt akarta, hogy egyszer mégis. (Anna kivesz néhány későbbi blokkot. Egyet Béla kezébe ad) 2016Túró rudi. Narancslé. Csípős sajt.

(Csend.)

AnnaEzeket én szeretem.

BélaTudom.

AnnaApa utálta a narancslevet.

BélaTudom.

AnnaA csípős sajttól egyszer rosszul lett.

BélaAzt is tudom.

AnnaAkkor miért vette?

BélaMert hátha jön.

(Csend.)

AnnaÉs én nem jöttem.

BélaNéha jött.

AnnaDe nem eleget.

Éva            Anna.

AnnaNe.

ÉvaNem tudhatod, mennyi az elég.

AnnaPont ez az. Most már nem tudhatom.

(Csend.)

BélaAmikor lejárt, kidobta. Aztán vett újat.

AnnaMeddig?

BélaAmíg lejártak.

AnnaÉs utána?

BélaUtána már nem mindig ment le.

(Csend.)

AnnaMiért nem szólt?

BélaMert azt mondta, jól van.

AnnaÉs maga elhitte?

BélaNem.

AnnaAkkor?

BélaMeghagytam neki a hazugságot.

AnnaMiért?

BélaMert nekem is hagyta az enyémet.

(Csend.)

ÉvaMilyen hazugságot?

BélaHogy nem vagyok egyedül.

(Hosszú csend.)

Anna2025. Gyógyszertár. Fájdalomcsillapító. Kenőcs. Hallókészülék elem. (Másik.) Bot. (Másik.) Macskaeledel.

ÉvaMacska?

AnnaNem tudtam, hogy apa macskát tartott.

BélaNem tartott. Etetett.

AnnaEtetett? Kit? Vagy mit?

BélaEgy vöröset. Sovány dög volt. Minden este feljött az erkélyre.

AnnaÉs apa etette.

BélaIgen.

ÉvaMindig utálta a macskákat.

BélaEzt a macskát is utálta.

AnnaAkkor miért etette?

BélaMert visszajött.

(Csend.)

AnnaAki visszajön, azt etetni kell?

BélaSzerinte igen. (Anna megáll. Ez eltalálja.)

AnnaÉs aki nem jön vissza?

(Csend.)

BélaAnnak is vesz néha csípős sajtot.

(Hosszú csend.)

AnnaUtálom ezt a dobozt.

ÉvaMiért?

AnnaMert későn beszél.

ÉvaIgen.

AnnaMert most már minden mondat után oda kell képzelnem apát.

BélaEddig is ott volt.

AnnaNem. Eddig csak meghalt. (Csend.) Most meg elkezdett magyarázkodni.

ÉvaNem magyarázkodik.

AnnaAkkor mit csinál?

ÉvaMutogat.

(Csend.)

AnnaMint amikor gyerek voltam. Ha akart valamit, csak megállt az ajtóban. Nem mondta, hogy menjek oda. Csak állt.

ÉvaÉs te odamentél?

AnnaNéha. (Csend.) Nem elégszer.

ÉvaEzt nem tudhatod.

AnnaDe. Ezt pontosan tudom. (Anna a kezén lévő gyűrűt nézi.) A gyűrűt miért titokban adta?

ÉvaTőlem kérdezed?

AnnaTőle már nem tudom.

ÉvaNem volt teljesen titokban.

AnnaTe tudtál róla?

ÉvaUtólag.

AnnaÉs nem kérdezted?

ÉvaAkkor már nagyon vigyáztunk, mit kérdezünk meg egymástól.

AnnaEzért váltatok el?

ÉvaNem. (Csend.) Ezért maradtunk együtt még évekig.

(Csend.)

AnnaÉs miért váltatok el végül?

ÉvaMert elfogytak a nem kérdések.

(Hosszú csend.)

BélaEzt nem értem.

ÉvaNem baj.

AnnaÉn igen. (Csend.) A gyűrű lehetett valaki másé.

ÉvaLehetett.

AnnaLehetett nekem szánva.

ÉvaLehetett.

AnnaLehetett az is, hogy már ő sem tudta, kinek vette eredetileg.

BélaAz is lehet.

AnnaÉs soha nem fogjuk megtudni.

ÉvaNem.

(Anna lassan visszateszi a gyűrűs blokkot a dobozba, majd mégsem. Kiveszi újra.)

Anna            Ez marad nálam.

BélaA gyűrű úgyis magán van.

AnnaNem a gyűrű. A kérdés.

(Csend.)

ÉvaMit csinálsz a többivel?

(Anna körülnéz a szatyrokon, blokkhegyeken.)

AnnaA többivel? (Felvesz egy marék jelentéktelen blokkot.) Kenyér. Tej. Mosópor. Fogkrém. Villanykörte. Nem tudom.

BélaNem kell ma eldönteni.

AnnaDe valamit ma el kell.

ÉvaMit?

AnnaHogy ez szemét-e.

(Csend.)

BélaÉs?

AnnaNem tudom.

ÉvaA legtöbbje az.

AnnaÉs a doboz?

ÉvaAz nem.

(Csend.)

AnnaApa ezt nekem hagyta?

BélaSzerintem igen.

ÉvaSzerintem nem csak neked.

AnnaHanem?

ÉvaAnnak, aki egyszer hajlandó lesz végignézni.

(Anna előveszi az első blokkot és az utolsót.)

AnnaKét kávé. Két krémes. (Másik.) Kifli. Tej. Macskaeledel. (Csend.) Ötven év.

BélaÉs az apró.

AnnaJó. Több mint ötven. Ne most legyen pontos.

(Halvány mosoly.)

ÉvaApád most kijavítana.

AnnaTudom. (Csend.) Anya?

ÉvaIgen?

AnnaMeséld el még egyszer a krémest!

ÉvaMár elmondtam.

AnnaNem baj.

(Csend.)

ÉvaVilágoskék ing volt rajta.

BélaÉs sötét zakó.

ÉvaIgen. Sötét zakó.

AnnaÉs ráborította.

ÉvaRá.

AnnaÉs úgy tett, mintha nem történt volna semmi.

ÉvaIgen.

(Csend.)

AnnaEgész életében ezt csinálta.

ÉvaIgen.

(Hosszú csend.)

AnnaÉs ti mégis szerettétek.

BélaIgen.

ÉvaIgen.

(Anna nézi a blokkokat, a dobozt, a gyűrűt az ujján.)

AnnaAkkor meséld tovább.

(Fény lassan le.)

VÉGE

Comments

Vélemény, hozzászólás?