Adóvallomás
A picsába! De jó, hogy holnap vége!
A picsába! De jó, hogy holnap vége!
Bunkolikus sztorrej Egyszer volt,
A kis csapat nem volt így együtt már vagy fél éve.
Zsolnay Zsolt számítógépénél ült.
Egy régi történet. Még a múlt századból. A múlt ezredből. A múlt rendszerből. Alig érettségiztünk le, tombol a nyár. Otthon ülök a hűs szobában egy üveg kőbányaival a kezemben. Megcsörren a telefon. Naná, hogy a vonalas, 1981-ben vagyunk.
Üldögélek a kerületi tüdőgondozó várótermében.
A Mikulás hajnali fohásza
Azt hiszem eltévedtünk!
Vörös Csepel vezesd a harcot – és azt hittem csak magamban dúdolgattam, de ekkor egy borízű hang…. Váci út felelj neki.
Valéria végre letette bőröndjeit, majd az ablakhoz lépett és kinyitotta. Böjti szél – gondolta. Ebben e pillanapban egy váratlan szélroham tört elő belőle. Az esti sólet hatása. Szerencsére senki sem volt körülötte.