ennek semmi köze a közhelyekhez
nincs még egy ember, aki olyan volna, mint te
és ezt újra elmondanom sem kell
képes vagy magadhoz vonzani
minden érzékem röptét,
mint ahogy a vándorsólymok
is mindig visszatalálnak
ahhoz az egyetlen fészekhez
és többé már nem figyelnek
az égbolt más kihívásaira
akár Nyugat felé sodor az élet
akár Közép-Európa poros városaiba
akár keleti pályaudvarok magánya vár,
magamban hordom felismerésed
titkos jelét,
mint valami rendíthetetlen
belső útlevél
és ott ég bennem makacsul
a szív és a gondolat tüze
mint hajnalban a Duna fölött
a lassacskán oldódó köd
a Margit-sziget és a Parlament között,
újra meg újra rájövök:
vannak emberek,
akik egy egész életet végigbeszélnek,
és mégsem jutnak el oda,
ahová egyetlen üzeneted
képes elvezetni engem
mert benned megvan az erő
hogy teljesen lefegyverezz
és a kezeim közé simulj
és amikor néha elhallgatsz
vagy eltűnsz néhány napra a csendeddel
nem félek
mert érzem
hogy valahol mélyen
már épül a jövő
Anna Flávia Schmitt Wyse Baranski verse alapján
Não tem nada a ver com clichê,
não existe ninguém como você,
e não preciso sequer reiterar.
Tens a capacidade de capturar
o voo dos meus sentidos
que, como falcões-peregrinos,
te aceitam como o mais
distinto de todos os ninhos,
e não reagem mais
a outros novos destinos.
Seja no sobrevoo ou fincada
nas terras das três Américas,
levo o código de reconhecimento
inabalável, com o fogo eterno
no coração e no pensamento.
Tal qual a dança das alvoradas
na Baía de Babitonga,
reconheço sem conta
que existe gente que conversa
a vida toda e não alcança
o que uma única mensagem tua
é capaz de comigo fazer.
Tu tens potencial completo
para inteiramente me render,
e tu às minhas mãos pertencer.
Mesmo quando se afasta
por qualquer motivo em silêncio,
não me aflito porque dentro
o porvir está sendo construído.
Kategóriák:fordítás - továbbgondolás Vers
Steve bacsi
Versek, slamek, rövid prózák, fotók.
Hozzászólás