június elején az ember
már nem a csodákra vár
legalábbis magában
ezt mondogatja
mert azt hiszi, ami fontos volt
az már megtörtént
ami meg nem
annak már nem is kell
az utcák csendesebbek
tudjuk merre
kanyarodik a folyó
hol a kocsma
hol kell lelassítani
és hol érdemes megállni
egy jó kávéra
aztán egyszer csak
történik valami
nem valami nagy dolog
nem egy villámcsapás
nem egy filmbe illő jelenet
valaki belép az életedbe
és másként nézel a világra
a Duna ugyanaz
a hidak ugyanazok
tán még a reggelek is
mégis minden
egy árnyalattal világosabb
sokáig azt hittem
az útjaimat én választom
már nem vagyok ebben biztos
vannak emberek
akik különös makacssággal
újra és újra megjelennek az életünkben
és néha csak egy kis időre
maradnak ott
de nyomot hagynak
és amikor évekkel később
visszanézel az útra
rájössz, hogy nélkülük
egészen másfelé vezetett volna
nem tudom
hogy ezt hívják-e sorsnak
és azt sem
hogy léteznek-e
elrendelt találkozások
de azt tudom
hogy vannak emberek
akik elől nem akarunk menekülni
és talán ez éppen elég
micsoda útjaim
és milyen különös
hogy még mindig tartanak

Anna Flávia Schmitt Wyse Baranski versét
hozzáigazítottam a minap elkészült regényemhez

Kategóriák:fordítás - továbbgondolás Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.