nem tudom a pontos idejét
mikor kezdődött
nem is fontos annyira

talán egy mondat valahol
talán egy kép, egy üzenet

talán egy olyan délutánon
amikor csak azért kattintottam rád
mert kíváncsi voltam
mit gondolsz a világról

egyszer csak azt vettem észre
hogy már nem a választ várom
hanem téged

különös dolog ez

az ember fiatalon arcokba szeret bele
később mosolyokba, hangokba
egy idő után pedig mondatokba

és itt kezd bonyolulttá válni minden

mert a szép arc emléke elhalványul
a hangot is elviszi a szél, és az idő

de egy-két jól sikerült mondat
évek múlva is visszajár
leül melléd egy kávé mellé
belenéz a szemedbe
és úgy tesz, mintha soha nem ment volna el

nem tudom, te mikor lettél fontos
ahogy azt sem
hogy volt-e egyáltalán ilyen pillanat

lehet, hogy tévedek

az is lehet, hogy csak képzelődöm
de van egy érzésem, hogy sokkal több vagy
mint amit most mutatsz magadból

és ha lesz elég időnk
talán egyszer együtt találjuk meg
azt a nőt
aki néha már most is
elővillan egy-egy mondatod mögül
aztán megint eltűnik

azt a nőt, akinek a létezéséről
talán még te sem tudsz egészen

nem azért, mert el akarom mondani, ki vagy
hanem mert kíváncsi vagyok rád
talán jobban, mint kellene

és miközben olvaslak
egyre kevésbé tudom eldönteni
hogy a verseidet szeretem-e jobban
vagy azt az embert, aki írja őket

talán nem is fontos.

mindenesetre
egyre nehezebb becsukni
azt a könyvet.

Anna Flávia Schmitt Wyse Baranski
múzsacsókja után, teljesen szabadon

Kategóriák:fordítás - továbbgondolás Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.