Válságban vagyok,
valamennyi vágyam, versem
vakvágányon.
A határidők jönnek
a múzsa elmarad
csak az izzadtság ragad
át a billentyűkre
görcsös ujjaimról.
Már rég nem a csókjára vágyom
elég lenne, ha fejbe basz
hogy tudjak viszonyulni a helyhez,
ahol iszony ülni
mert csak jönnek a fél szavak
a gondolat épp szétszakad
pedig kéne legalább egy egész
ellehetetlenít ez a néma tehetetlenség
vagy lehet, hogy csak szimplán telhetetlenség
ez az izé, ami itt zúg…
a faszba már
valami változás kéne
legalább egy kicsi
nem is változás, csupán változáska

kéne egy macska, egy cicus….
vagy nem is
egy kutya
egy csöppnyi eb
csöppnyi?
ugyan valami bernáthegyi féle
vagy igazából mindegy is.

Állok a menhelyen
egy szomorú, ám
érdeklődő barna szempár
mélyed belém
nem állom a tekintetét
behunyom a szemem és álmodom.

Elfogadnánk-e egymást?
Teljesen, feltételek nélkül?
Valódi, konszenzuális kapcsolat lehetne-e?
Működne-e a kölcsönösség hosszan,
éveken át.
Tépnénk-e ki egymásból a kullancsokat
egy-egy erdei séta után?
Melyikünk menne a másik agyára?
Elképzeltem, ahogy rendelem a tápot
telefonon, online, vagy akár személyesen.
Eddig jutottam, amikor felriasztott
egy halk vakkantás.
Lógó nyelv, kérdően oldalra döntött fej.
Bedugtam kezem a rácson.
Bekapta az ujjaim,
puhán erőszakmentesen.
Összenéztünk hosszasan
folytak a könnyeim:
Kicsi Morzsi, nem vihetlek haza
megszakadna a szívem,
hogy gyakran egész napra
a négy fal között kéne
hagyjalak….
így hát kutyátlan maradtam
ismét
bassza meg.

 
Kihívás Színész Bob (Horváth Kristóf) párbajához
Kötelező szavak:
Vakvágány, változás, viszonyulni, kullancs, ellehetetlenít, kolcsonosseg, konszenzualis, nononline, erőszakmentes, kutyátlan

Kategóriák:SLAM Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.