Kétszer voltam a
visegrádi nyári bob pályán
mind a kétszer gyerekekkel.
Először minden oké volt.
Lecsúsztunk…
hoppá bazmeg nem
LEGURULTUNK
érted
gurult a bob
semmi hó
semmi sikamlós
csak a WD 40 a csapágyakban
és lesiklottunk
a gyermekek is élvezték
a burger is egészen ízletesre sikeredett
és még a sör sem volt meleg
viszont legalább dobozos.

Aztán egy-két év múlva
újra arra jártunk
csak mert arra vágytunk
sör után egy
adrenalin fröccsre
ott volt a nagy fiam
és a kicsi öccse
(bocs’)
De valahogy a játék akkor elmaradt
-mármint az a lecsúszós – gurulós
tudod, amiért mindenki odament
emberek négykézláb,
mint valami kopók
kerestek valamit
odalent

Egy elveszett pénztárca?
Vagy egy kóbor mobil?
kérdeztük, de nem válaszolt
sem Jay, sem néma Bob
mert volt, kire a figyelmeztetés sem hatott.

Beálltunk hát keresni
a kincset, vagy mi faszom
– a sörömet kerestem –
tán most már ihatom
szóval kerestük a valamit,
amiről nem tudtuk micsoda
találtunk gyűrűt, forintot, gombát
márkát, rubelt, dollárt
de csak hajtottak tovább
keressük, nem ez az
éreztük szopás ez
ami így fellázít ó.

És kerestem még néhány percet
majd felemeltem egy kisujj percet
megtaláltam, heuréka
itt az ujjad kicsi Réka

párbajszöveg Horváth Kristóf – Színész Bob-nak

Kategóriák:SLAM Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.