Megjelent a ……. Magazin, „a doki bácsi segít” rovatában

Péter vagyok, 24 éves. Egy évvel ezelőtt házasodtunk össze Gizivel. Akkor már közel két éve együtt voltunk. Első házassági évfordulónk alkalmára befizettem magunkat egy wellness hétvégére Bükfürdőre.

Életünk amúgy teljes harmóniában telt. Élveztük az életet. Nem akartunk még gyermeket. Jó melónk van mindkettőnknek. Ha lehet bulizunk a haverekkel, és kefélünk, amennyit csak bírunk. És hát bírunk.

Az említett utazás előtt néhány nappal hivatott a főnököm és közölte, hogy lenne itt egy jó kis meló. Hétfőtől péntekig vidéken kell lenni, viszont a pénz a mostani duplája. Kaptam egy kis gondolkodási időt. Este félve meséltem el Gizinek. Szemeiben némi kis szomorúság, de a szája szegletén az a huncut mosoly, amibe annak idején beleszerettem. Akkor még nem tudtam mire készül.

Majd eljött az utazás napja. Péntek délben már mindketten végeztünk. A délután már a wellnessben talált bennünket. Jó volt a víz, a szauna, a masszázs. A szobában Gizus elutasította közeledésem, és nevetve csak annyit mondott: van egy meglepim. És még hozzátette, hogy: vacsi után. Lehet, hogy terhes, gondoltam, de gyorsan elhessegettem, mert tudom, ezzel nem viccelne. A vacsorát az én drágám a szokottnál is sokkal lassabban fogyasztotta. Külön-külön ízlelgetett minden egyes falatot. A desszertnél már majdnem elfogyott a türelmem. Látta ezt rajtam Gizi, de ettől még jobban elemében volt. aztán csak befejezte. Kézen fogott és – bár én már a szobába mentem volna – a bárba vezetett. Megivott valami koktélt, én egy whiskyt. A szobában szótlanul estünk egymásnak. Nyaltuk-faltuk egymást. Egyszer csak, miközben finoman eltolt magától, megszólalt az én Gizim: „Édesem! Ígértem egy meglepetést.” A táskájába nyúlt és egy csomagot vett elő. „Amíg te vidéken leszel, én nem maradhatok parlagon. Valami kell, hogy otthon maradjon belőled!” Jézusom, mit akar ez a nő? „Gondoltam beszerzek egy vibrátort, vagy valami műbránert. Aztán ez utóbbi mellett döntöttem, de egyik sem tetszett a boltban. Az egyik túl kicsi volt, a másik nagy és a formájuk is ormótlan. És akkor megláttam ezt!” Erre kinyitotta a csomagot. „És most mintát veszek rólad!” De ezt már nem nekem mondta, hanem a nemesebb testrészemnek. Majd elővette a dobozból a kellékeket. Tál, gipsz, keverőkanál, valami műanyag csőszerűség és egy trutyit tartalmazó flakon. Tágra nyílt szemekkel szótlanul bámultam ahogy kevergetett, bűvészkedett. Egyszer csak megszólalt egy gipsszel telt csővel a bal kezében, egy óvszerrel a jobbjában: „te jössz!” Hát sok kétségen nem volt, mit kéne tennem. Mit szépítsem őkelme ekkor már nem volt épp harcra kész állapotban. De Gizi ettől nem jött zavarba, rendesen kezelésbe vett. És újra, meg újra, mert ahogy eszembe jutott a cső meg a gipsz… na igen a gipsz. Nos Gizi háromszor keverte újra az anyagot, mire meg bírtam dugni azt a lökött csövet. Mondjuk addigra mindkettőnknek folyt a könnye a röhögéstől. Na jó, nekem az erőlködéstől is.

Gizi belenyomta a flakon trutyit a gipsz-negatívomba, és az a helyzet, hogy bealudtam. Mire felébredtem az én kis feleségem valami ismerős formát forgatott a kezében. És mivel nem irigy, átnyújtotta nekem. Ilyen közelről még sosem láttam.

Doktor Úr! A Gizi pinájáról hogy lehetne mintát venni?

Kategóriák:Novella

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.