Menü Kezdőlap

állomás

ez egy állomásegy fontos állomásegy kilométerkővagy egy mérföldkőmondjuk azegy egészhat, nulla, kilencszer többmelyik nyelven mondjama tiédenaz enyémenez nem nyelvtörőnem szójátékcsak egy csókegy csókcsak

remény

mindig ugyanazt mondjákengedd el mintha olyan könnyűlenne egy embert letennimint egy rongyosraolvasott könyvet a naptárban új napokúj hetekúj hónapok de én még mindigugyanabban az estében élek ilyenkor azt mondjákkeress mást mintha megoldana bármit isha hiányt cserélekhiányra én persze bólogatokés eszembe jut az abugyuta szólás a reményről gyakran virrasztokolykor magambanolykor igaziolykor […]

képeslapok

három képeslapot küldenéknekedegyet a startnálmondjuk egyvöröslő rózsávalés lenne egy a célbanaranyérem helyettcomboddal nyakambanés út közbenvágyakozó izzadt arcmásommalegy versenyképeslap

egy hullámhosszon

nem kell semmilyen eufóriacsak csend kell és tiszta harmóniaés egy műszer, hogy pontosan lássamhogy árad köztünk az energia túllépek egyszer a megadásonés egy észrevétlen mozdulattala csábítás könyvét sutba vágom ámulunk egy szédítő forgásonakkor véled ver szívdobbanásom a jelenlétnek kell maradnia Anna Flavia versének magyarítása

lézengő

azt mondják, van olyanhogy gondolat sem voltampersze ez csak amolyanidőtényezős filozofálgatáshallgatás, esetleg pár szósokszor eszembe jutszsokszor én a tiédbeigen legyen, talánvagy éppen „miért ne”olyankor jössz, maradszmegpihensz, és van, hogycsak átlézengszelmém fonalán

mással vakít

neked ízlésnekem gusztusneked mozdulatnekem csak gesztus azt hittem tudodvagy csak reméltemez volt a vágys a reményem nálad dámanálam az ásznekem egy kérdésnálad kifogás elroppantottamutolsó csontodmegpördülsz éshajad bontod égre nézelnapfény vakítmegkereshetnélegy más valakit