Áprilisban még azt hitte, történelmi időket élnek. Októberre inkább csak fáradt lett tőle. Nóra huszonhárom éves volt, kommunikáció szakos hallgató, és tavasszal hónapokon át legfeljebb csak aludni járt haza. Délelőtt egyetem, délután szervezés, este tüntetés, éjjel pedig pultozás egy Kazinczy utcai romkocsmában. Hajnalban sörök valamelyik körúti helyen, ahol mindenki ugyanarról […]
A belépőkártyát még nem kérte vissza senki. Ott feküdt a konyhaasztalon a kávéfoltos alátét mellett, rajta a kifakult fotó, amely tizenhat éve készült, de legalább hússzal fiatalabbnak látszott. Nyakkendőben, feszes arccal, mintha tudná, hogy egyszer majd ez a műanyag lap lesz az egyetlen bizonyítéka annak, hogy valaha fontos embernek számított. […]
A nő feketébe volt öltözve azon az estén is. Nem gyászosan. Nem kihívóan. Inkább úgy, mint aki szeretne egyetlen sötét folttá válni a városban, amin átsiklik minden tekintet. A férfi már messziről felismerte a színház előtt. A villamos felől érkezett, kabát nélkül, pedig még hideg volt az este. A kezében […]
két kézzeldörömböltema hallgatás kapujánte némán vártálodabenna portás régnyugdíjba ment
mezítláb sétáltálaz ősi macskakövekeneste az öreg cigányasszonyfőztjét ettük a partonés az éj előtt sokáigsúroltam a talpad
szemeid, mint a napvilágítják arcomcsak állok mozdulatlanmintha örökké ebbenaz isteni fényben kéne léteznem megigézel és felidézel mindentamitől tudom – már az első pillanattólhogy itt a helyem, s körötted keringekmint anyabolygó körül a holdja ha néha elbizonytalanodomakkor is pontosan tudomhogy minden ösvény, minden útcsak hozzád vezet jöhetnének most a nagy szavak:a […]
lehetett szélcsendvagy valami végtelenfurcsa vihartéged zavart az illat– a whisky melléelszívott szivar –én fürödtemparfőmöd vadkrémes szantálosfuvallatábanaztán úgy maradtunkabban a valamilégies semmibenés csak bámultuk egymástmint kéttalán sosemvolt felnőttúgy, ahogy Új-Zélandfölött a felhők
bárányfelhők legelnek felettünkde tudjuk jönni fog a juhász– és a kutyája –hacsak nem a farkasde a farkasbeelőzaz beazbeelőz
hogy tartani tudda tempómatkéne egy távolság-csökkentőtempomategyik lábad a fékenmásik a nyakambantovább léptem volnaám nyitott szemmelbeleragadtam aa belőled áradóláthatatlanba
ha eljön az idejehajolj ides kiáltsdyeahésutánaha tényleg jólegyen jól hallhatóaz azoh
