(átirat)

Egyedül vagyok, látni akarlak,
a beszűrődő zajok rég nem zavarnak.
Lelkem megnyugodna, ha láthatnám arcod,
nem dúlnának benne mindenféle harcok.

Fáj a várakozás, gyötör a félelem,
össze-vissza ütések tombolnak szívemen.
Egy pillanat műve volt, szeretlek kedvesem,
homályos az elmém, nem dob fel semmi sem.

Voltam már szerelmes, tudom mi a love,
de a csalódás sem került el legalább.
Szerelmes szívem vígan táncol, dalol,
ám ha csalódott a halállal dacol

Kezed érintése még combomon bizsereg,
csókom ízét – tudom – még ajkadon viseled.
Behunyom szemem, előttem vagy mindig,
de mikor kinyitom, sajna senki nincs itt.

Az 1980. október 26-án írt első versem átirata
41 év után 2021. december 7-én.

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.