(egy másban álmodott álom)

Álmodom…
fekszem egy harminckilences
női lábnyomon
a Váci utca aszfaltján;
tükörtojás vagyok.
Szép, frissensült tükörtojás,
éhes gyomorra váró.

Jön két lány
az Erzsébet-híd felől
A kirakatok előtt
meg-megállnak,
beszélgetnek.
Az egyiken rövid szoknya,
a másikon szűk nadrág.
Az egyiken világos blúz,
a másikon felirat:
„Fruit of the Loom”
Az egyik barna hajú,
barna szemű,
a másik szőke, ég-szemű.
Az egyiknek a körme festett,
a másiké
nikotintól sárga.
Sétálnak.
Semmi gondjuk.
Látszik, hogy
jóllakottak.
Kézenfogva továbbmennek
Szapphó örömére.

Újra magam vagyok
friss tükörtojás,
a Váci utca poros kövén.
Mindenki
átlép fölöttem;
nem figyelnek rám.
Ám most a
tömegből kiválik
egy kisebb csoport,
nem értem szavukat.
Rám mutatnak,
nem értik, mi vagyok
Röpköd megannyi „csoje”.
Mondanám,
egyetek meg,
amíg friss vagyok,
de már
hallom „nyerozomi”
a felelet.
És nem értik,
tényleg nem értik.
Még egy utolsó
pillantást vetnek rám,
majd eltűnik a forgatagban
a csehszlovák
turistacsoport

Egyetek meg!
Emberek, egyetek meg!
De nem hallják,
senki sem hallja
kiáltásom.

Egy anya jön
karonfogva gyermekét.
A kisfiú már
nyitja száját,
de nem kap be,
csak beszél:
„Odass’ anyúú! Egy rántotta!”
Lerántottázott!
Engem!
És az anyja nem szól rá!
Pedig én tükörtojás vagyok.
Értitek?!
TÜKÖRTOJÁS!

Talán most,
talán egy állat
megkönyörül rajtam
De a kutya is
csak megszagol
és tovább fut.
Mégcsak meg se nyalt!

Közeledik egy leány
és egy fiú.
Arcukon
beteljesült mosoly.
Miért is vennének észre!?

Mellémtántorog egy részeg.
„Helló haver, gyere
igyál velem egy fröccsöt.”
…és mellémzuhan.

Lassan itt az ébredés.
Egy álmos alak lépked
közelembe.
Kezében kés és villa.
Közelebb jön,
én vagyok.
Leülök mellém
és szépen, lassan
megeszem magam.
Az utolsó falat előtt
valaki felráz
és ad egy
szendvicset

1982. június

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.