i. m. Somlyó Zoltán

hogy szűz volt-e
vagy csak úgy mondta
harisnyáját szétszakítva feküdt
a dohányfüsttel, pafőmillattal
párolgó pamlagon

én tudtam persze,
hogy csalfa vére
férfiak százait vonzta már
e helyre,
de vágyam csak korbácsolódott
ettől
a hófehér, izzadtan is vonzó
testtől

túl voltam Márián
és Mea is már a múlt
szívemben, ágyékomban dúlt
a friss vihar
zsebemben szivar
kezemben pezsgő és
rózsa volt
szobájába léptem
nézett és egy szót se szólt

a virágot némán vette el
s finoman töltött két pohárba
és csókoltuk egymást hosszasan
két nyelv kavarta a pezsgőt nyállal
átölelt, mintha angyalszárnnyal

és térdre rogyott előttem a szőnyegen
sliccemen játszottak lágy ujjai
kicsit felnéz, szemeit
alig látom
és lehulló nadrágom
már a bokámon
falt mohón, kéjesen
seggembe mélyesztve körmeit

majd ledobta köntösét
letépte ingem s rántott magára
reccsent a pamlag
habzsoltam ajkát, nyakát, vállait
mellén folyt a nyálam,
mintha haraptam volna
harsogó érett barackot
ölébe csúsztam, combja vállamon
nyelvem csúszkált a bejáraton
csiklója duzzadt, lüktetett
ujjaim bejárták öle
minden zeg-zugát
játszottam ott
toccatát és fugát
fölsikoltott, remegett

vágyódva fogadott magába
s húzódott szemlesütve a
sarokba a káma szútra

óráknak tűnt
lehet percek voltak csupán
de már mellette feküdtem puhán
hajam simogatva mondta
menj

szótlanul öltöztem
majd bolyongtam a köruton
hogy meddig azt magam sem tudom

egy kocsmaasztalnál ért a reggel
kértem egy kávét
s egy hírlapot
és felidéztem magamban
a tegnapot

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.