SLAMVERZIÓ
1980. decembere.
Volt egyszer egy Margit
Akkor még nem sajnáltam, hogy csak volt.
De messze volt az ország nyugati vége.
Kevés találkozás.
Csak levél és néha telefon.
És jött Anna.
Akkor, alig több, mint 19 évesen nem éreztem korrektnek a két kapuzást
Bár Annánál ez még igazából legfeljebb a szögletig, vagy a kapufáig terjedhetett
Hiába volt népszerű az LGT nótája,
tudtam a nevét,
fogtam a kezét,
de ő még épp nem volt 14.
Így jött el a Szilveszter.
Sörök a hűtőben, fotel a tévé előtt.
Kora este megcsörrent a telefon.
– Vedd fel, a Béla az! – harsogta át apám a lakást!
– Szevasz Alma!
– Szeva Pityukám! Öltözz, buli van 25.
Elég volt ennyi info.
A 25 annyit jelentett, hogy ennyi időm van odaérni a kedvenc kiskocsmánkhoz.
Zuhany, öltözés, a sörök egy Skálás szatyorba és indulás.
Épp odaértem,
bemelegítésnek nyomtunk egy-egy felest a legjobb feketecímkés cserkóból, lekísértük egy hűvös Kinizsivel,
majd átbaktattunk a Kosztolányi térre.
Laza séta.
Este 8.
Igen, akkoriban még ilyenkor is kezdődtek bulik.
Ismerős arcok.
És persze ismeretlenek.
Mit arcok, wow.
És akkor ott állt Julcsi, a debreceni lány.
Vörös, igazi mély, sötét vörös.
És azok a zöld szemek.
Beleborzongtam.
Elmondta, hogy 23 éves,
vőlegénye van,
most éppen mosolyszünet.
Lényegtelen információknak tűntek.
És beszéltünk, ittunk, ettünk, táncoltunk.
És kegyetlenül begerjedtünk.
És eljött az éjfél.
És pukkantak a pezsgők.
És elordítottuk a Himnuszt.
És leszartam, hogy mindenki hozz rejázik.
Aztán megszólalt a
The Great Gig In The Sky a Pink Floyd-tól.
Innen már nem volt visszaút.
Markoltuk egymást, ahol értük.
A szám végén egyszerre nyögtük egymás fülébe:
„legyünk tekintettel a többiekre”.
Első szoba – már megelőztek minket.
Fürdőszoba – Béla egy szöszivel.
Gardrób szoba, YES.
A villany nem működött,
a kulcs belül.
Ideális.
Szavak és gátlások nélkül estünk egymásnak.
Nem voltunk csöndben,
szerencsére a magnó sem.
Élveztük egymást
hosszasan, sokszor.
Reggel 11 körül valaki kopogtatott.
Cím, telefonszám, búcsúcsók.
Két hét múlva levél
kibékültek
hamarosan esküvő.
Hmmm…
de legalább szépen búcsúzott az év.
És eltelt 27 év.
Egyetem,
munka,
kalandok,
család,
gyerekek,
szóval ilyen felnőtt dolgok, vagy mi.
Egy napon
hála az internetnek
egy „olyan” oldalon beszélgetésbe elegyedtem valakivel
nevezzük most Riának.
Szóba sem került köztünk a szex.
Pedig pillanatok alatt egy hullámhosszon voltunk.
1981 szeptemberében született.
Mellesleg pont 20 évvel utánam.
És akkor azt mondta:
„De jó lenne, ha ilyen apukám lenne, mint te!
Szólíthatlak apusnak?
Nyeltem egy nagyot, éreztem a gombócot, de mosolyogtam
jólesett a szerep.
Teltek az évek
chat, skype, telefon.
Megismertük egymást.
És a kis játékunkkal jól szórakoztunk.
De a személyesen még akkor sem.
Aztán persze túlestünk ezen is
Utána még közvetlenebbek lettek a csevegéseink.
Mígnem pár hónappal ezután történt valami.
Ria felrakott néhány családi képet a Facebookra.
Az egyik képen két gyönyörű nő.
A képaláírás: „anya és én”.
És csak bámulok,
szívem 200-zal a torkomban ver,
alig kapok levegőt.
Bár a vörös már festett,
de az a zöld szempár
harminc sokév távlatából is elvarázsolt.
Semmi kétség.
Valami mennyei érzés öntött el.
Számolnom sem kellett.
Slamverzió 2.0 (talán belefér 3:15-be verzió)
- Szilvesztere
Épp egy szakítás után.
Egyedül, otthon.
Sörök a hűtőben, fotel a tévé előtt.
Kora este megcsörrent a telefon.
– Vedd fel, a Béla az! – ordította apám!
– Szevasz Alma!
– Szeva Pityukám! Buli van 25.
Elég volt ennyi info.
25 percem volt odaérni a kedvenc kiskocsmánkhoz.
Zuhany, öltözés, a sörök egy Skálás szatyorba és indulás.
Épp odaértem,
Egy-egy feles a feketecímkés cserkóból, egy-egy korsó köves.
Aztán go to Kosztolányi tér.
Ismerős arcok.
És persze ismeretlenek.
Mit arcok, wow.
És akkor ott állt Julcsi, a debreceni lány.
Igazi mély, sötét vörös hajjal.
És azok a zöld szemek.
Beleborzongtam.
Mondta, a korát,
meg valami mosolyszünetes vőlegényt,
de ki a faszt érdekelnek ezek ilyenkor.
És beszéltünk, ittunk, ettünk, táncoltunk.
És kegyetlenül begerjedtünk.
És eljött az éjfél.
És pukkantak a pezsgők.
És elordítottuk a Himnuszt.
És leszartam, hogy mindenki hozz rejázik.
Aztán megszólalt a
Great Gig In The Sky a Pink Floyd-tól.
Innen már nem volt visszaút.
Markoltuk egymást, ahol értük.
majd szinte egyszerre nyögtük egymás fülébe:
„legyünk tekintettel a többiekre”.
Első szoba – már megelőztek minket.
Fürdőszoba – Béla egy szöszivel.
Gardrób szoba, YES.
Villany nuku,
kulcs belül.
Ideális.
Szavak és gátlások nélkül estünk egymásnak.
Nem voltunk csöndben,
szerencsére a magnó sem.
Élveztük egymást
hosszasan, sokszor.
Reggel 11 kopogás.
Cím, telefonszám, búcsúcsók.
Két hét múlva levél
kibékültek
hamarosan esküvő.
Hmmm…
szépen búcsúzott az év.
És eltelt 27 év.
Egyetem,
munka,
kalandok,
család,
gyerekek,
szóval ilyen felnőtt dolgok, vagy mi.
Egy napon
hála az internetnek
egy „olyan” oldalon beszélgetésbe elegyedtem valakivel
nevezzük most Riának.
Szóba sem került köztünk a szex.
Pedig pillanatok alatt egy hullámhosszon voltunk.
1981 szeptemberében született.
Pont 20 évvel utánam.
És akkor azt mondta:
„Bárcsak ilyen apukám lenne, mint te!
Szólíthatlak apusnak?
Nagy nyelés torok-gombóc, mosoly,
jólesett a szerep.
Teltek az évek
chat, skype, telefon.
Megismertük egymást, jól szórakoztunk.
A személyes találkozás után még közvetlenebbek lettek a csevegéseink.
Egyszer aztán Ria felrakott néhány családi képet a Facebookra.
Az egyik képen két gyönyörű nő.
A képaláírás: „anya és én”.
És csak bámulok,
szívem 200-zal a torkomban,
alig kapok levegőt.
Bár a vörös már festett,
de az a zöld szempár
harminc sokév távlatából is elvarázsolt.
Semmi kétség.
Mennyei érzés.
No matek.
Kategóriák:SLAM
Steve bacsi
Versek, slamek, rövid prózák, fotók.
Steve bácsi 
Vélemény, hozzászólás?