Ezt a verset – szöveget – 1984. március 26. és 1986. július 10. között írtam több részletben, egy jelentősebb hányada 1985. szeptember, októberben készült. Ma már nem tudom, melyik mikor, de talán nem is fontos. A BAJ az, hogy sok tekintetben ma is aktuálisnak érzem.

(NŐ)
Lépések dübörögnek.
Előre és
félrelépések.

(FÉRFI)
Vidáman élnek az emberek NÁLUNK!
Oh, be szép!
Mert NÁLUNK minden jó,
nyugodt és szervezett
és tökéletes a
társadalmi szerkezet.
(a gazdaságiról már nem is beszélve)

Nincs az a lágy kéz,
amitől a hervadt virágszirmok
kivirulnak.

Óriási élvezet,
hogy csordában
élhetek,
s társadalom név alatt
boldogságunk kurva nagy.

Szavak, betűk, hangok
hallgatás.
Végtelenből végtelenbe

Hangokat is hallani,
de a csend erősebb.

A sóhajok elhamvadnak
a nyögéseken.

Fantasztikus!
Ez már valóban óriási!
Fenomenális!
Nézzetek körül emberek
és ujjongjatok!
Egyre kevesebb a
KISKAPU!!!
– más kérdés, hogy a nagyok is
megszűnőben vannak.
(és végül egyetlen kapu marad majd,
és azon nem biztos, hogy
emelt fővel beférünk)

Életek sínylődnek el
hamis tettekben.

Szüzek jönnek,
szüzek jönnek,
fehér leplekben
erkölcsünket védik.
Útjuk sikeres,
ha körülnézel látod
a mindenütt „tiszta
s romlatlan” világot.
Nagyon jó ma NÁLUNK!

Régóta tudjuk:
Boszorkányok nincsenek.
…legfeljebb más néven.

A TELJES SIKER NÁLUNK
már nem lehet messze.
Az építés, a fejlődés
töretlen.
Nyelvcsapásaink egyre
erőteljesebbek.

A kilincset még megérinted;
többre nincs erőd.

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.