beleléptem
csöndben, halkan
mint Karinthy anno
abban a parkban
ahová most is
megbeszéltük a randit
tudom megfordult a
fejedben,
hogy remegve hagyj itt
ősz volt, hideg
és persze rajtam volt az ideg,
hogy megint késel,
mint rendesen
– most kéne mondanom
kedvesen
gyere már kedvesem
de ez szarabb lenne
mint egy primitív ragrím –
megjöttél
szemedben fagy
nem csak az ősz hűse
éreztem nem én leszek
az est hőse
csak annyit szóltál
ennyi kösz
rövid voltál baby
mi a szösz
csak néztelek
tán kisuhant egy
néma oké
némi megkönnyebbülés
mint szabadult raboké
fagyott faszentként
reszketve állok
hamisak voltak a
hajdan volt álmok
fázik a kezem
már a vágy sem fűt
vagy szimplán csak
nem hoztam kesztyűt

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.