Menü Kezdőlap

Áthallások

sziklafal
errefelé bőven akad
meg puszta szirt és földes föveny
nyár? csönd? enyhe szelecske?
tavasz
tomboló tajtékok
a víz uralma
a távolban hegyek
robogó felhők
tépett levelek
szélnek dőlő vakmerő turisták
megörökítenék az öröklétet
szelfibotmagány

lábam alatt reszket a törmelék
omladozik a lét
van ki erre van ki arra megy
lassan elcsúszom
és kijön egy
csöndes basszameg
a vérem megcsillan a kurva köveken
miért jöttél erre édes jó öregem?
hogy lehet hogy erőm
így elhagyott
épp csak egy pillanatra
láttam csillagot

összekenve magam
alvadt vérrel
bolyongok tovább
megnyugszik a tenger
csönd és fényesség
a lelkem is elcsitul
a szinusz ritmus
hangja megmaradt
obsitul

röptet a szél és a szemembe fúj
visszanézek tűnik a régi s az új
ebédek vacsorák borok
béke semmi sem háborog

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.

2 replies

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: