szemeid, mint a nap
világítják arcom
csak állok mozdulatlan
mintha örökké ebben
az isteni fényben kéne léteznem
megigézel és felidézel mindent
amitől tudom – már az első pillanattól
hogy itt a helyem, s körötted keringek
mint anyabolygó körül a holdja
ha néha elbizonytalanodom
akkor is pontosan tudom
hogy minden ösvény, minden út
csak hozzád vezet
jöhetnének most a nagy szavak:
a menedékem vagy és a végzetem
ám tudom, te is csak ölelésemben
érzed jól magad
Anna Flávia Schmitt Wyse Baranski verse volt a múzsatsók
Vélemény, hozzászólás?