Menü Kezdőlap

szemeid foglya lettem

szemeid, mint a nap
világítják arcom
csak állok mozdulatlan
mintha örökké ebben
az isteni fényben kéne léteznem

megigézel és felidézel mindent
amitől tudom – már az első pillanattól
hogy itt a helyem, s körötted keringek
mint anyabolygó körül a holdja

ha néha elbizonytalanodom
akkor is pontosan tudom
hogy minden ösvény, minden út
csak hozzád vezet

jöhetnének most a nagy szavak:
a menedékem vagy és a végzetem
ám tudom, te is csak ölelésemben
érzed jól magad


Anna Flávia Schmitt Wyse Baranski verse volt a múzsatsók

Kategóriák:Fordítás - továbbgondolás Vers

Ismeretlen's avatar

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.

Hozzászólás