mindig ugyanazt mondják
engedd el

mintha olyan könnyű
lenne egy embert letenni
mint egy rongyosra
olvasott könyvet

a naptárban új napok
új hetek
új hónapok

de én még mindig
ugyanabban az estében élek

ilyenkor azt mondják
keress mást

mintha megoldana bármit is
ha hiányt cserélek
hiányra

én persze bólogatok
és eszembe jut az a
bugyuta szólás a reményről

gyakran virrasztok
olykor magamban
olykor igazi
olykor hamis barátokkal
fogynak a sörök
fogynak a pálinkák
és elfogy a felemelt fej
és elfogy a mosoly

és jönnek az újabb szövegek
ne várd, úgysem jön vissza

tudom, könnyebb lenne elhinni

aztán este, otthon
amikor már senki sem lát
ismét hagyok egy kis helyet
az asztalnál
neked.

no nem azért
mert biztos vagyok benne
hogy eljössz
jaj nem

hanem mert
még nem tudtam
leszokni rólad.

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.