Szerzők:

Tolnai Panka és Szegedi István közösen írt novellájából
színpadra alkalmazta Szegedi István Steve bácsi

Helyszín:

Söröző, Budapesten a Móricz Zsigmond körtér közelében

Szereplők:

Ancsa
Zolika
Ottó                            kora negyvenesek, egykori osztálytársak
Magdi                         az osztálytalálkozóknál gyakrabban találkoznak
Rita
Csaba

Pisti                            pincér a húszas évei végén

Kis Vörös                   Pisti barátnője még nincs 25

Vendégek                   vegyesen

Robi                            az osztálytársak korosztálya, a végére kiderül, ki is ő

(Ancsa, Zolika, Ottó. Sör mellett ücsörögnek. Halk zene szól a rádióból.)

Ancsa: Na, csak összehoztuk ezt is. Mióta nem találkoztunk így hatan?

Zolika: Már vagy fél éve. Pedig micsoda fogadalmakat tettünk, amikor fölírtuk a suli falára, hogy a CSAPAT ORÖK.

Ottó: Jó, hát sok a dolog. Karrier, gyerekek, kirúgások, lábtörés, válás, lakásvásárlás, pereskedés a biztosítóval… Felnőttkori hobbik.

Itt jön be Csaba és Rita

Csaba: Bocs, megállt a Combino a hídnál, gyalogolnunk kellett.

Rita: De legalább volt ülőhelyünk. Magdi hol van? Hozzá akár órát is lehetne igazítani, sosem késik. Nem hívott? (Ancsához, aki megnézi a telefonját. A pincér közben lerak eléjük két korsó sört)

Ancsa: Küldött egy SMS-t, hogy mindjárt itt lesz, és mesél, de addig is rendeljünk neki valami erőset.

Zolika: Pálinka?

Csaba: Nem kérdés. Gyümölcsöt meg válasszanak a hölgyek. 

Rita és Ancsa egyszerre: Meggy.

Zolika: Pistikém! Egy kör meggyet, légyszi! Megy az üzlet, Ottó?

Ottó: Hát, ha a befektetési alapokra vagy kíváncsi, akkor az egy érdekes kérdés. (Ancsa, Rita fintorognak, mert rohadtul nem érdekli őket) Még nem merem kijelenteni, hogy jó döntés volt az előző portfólió, de veszteséges semmiképp sem lesz. Tudod, az év ezen szakaszában…

Pisti lerak az asztalra 12 db 0,4-es pálinkát.

Ottó: Pisti, mi csak hatot kértünk.

Pisti: Akciós.

Ottó: Hát, legyen (mosolyogva megfog egyet, koccintanak, megisszák az elsőt)

Beviharzik Magdi, odaér az asztalukhoz.

Magdi: Bocs, srácok (lehúz egy pálinkát, majd leül) anyósomnál voltam, aki amúgy remekül főz, de most a fejébe vette, hogy birkapörköltet készít a fiacskája születésnapjára. Azt olvasta valami sznob magazinban, hogy akkor érnek össze igazán az ízek, ha áll két-három napot a cucc. Nem tudom, ki találta ezt ki, de hogy nem normális, az biztos. Bár, az is lehet, hogy az öreglány elfelejtette betenni a hűtőbe. Na, mindegy. Engem ért a megtiszteltetés, hogy elsőként megkóstoljam a remekművet. Messziről a színe meg az állaga rendben lévőnek tűnt, de… (lehúz még egy pálinkát, a többiekkel koccintva) Pistikém, még két ilyet, légyszi! (a pincérhez) Aztán megcsapta az orromat a szag. Igen, a szag! Hirtelen kurva szarul lettem, és mindössze két dolgot nem akartam: számba venni azt az izét, és megsérteni a drága mamát. Kissé hisztis a kritikára. Múltkor fél évig nem küldött süteményt, mert azt találtam mondani, kicsit sós a rántott hal. Konkrétan tenger íze volt. Na, de lényeg a lényeg, erőt vettem magamon, fogtam a kanalat, és merítettem. Bár ne tettem volna! A szag és a csontszilánkok páratlan gasztronómiai élményt nyújtottak, öklendezni lett volna kedvem. Köszi. (a pincérhez, aki meghozta a pálesz).

Zolika: (halkan Pistihez) Még egy kört!

(Magdi letol még egyet) De,végül nagy nehezen lecsúszott. Illetve csúszott a faszt, leerőltettem, de úgy, hogy még a szaftot is kitunkoltam, én hülye. Aztán csak annyit tudtam kinyögni, hogy mama, a Ferkó kedvence a velős pacal, majd elnézést kértem, és szolidan visszasóhajtottam az egészet a vécébe. Ember nem hányt még ilyen csendben. Aztán amikor láttam a Ferkón, hogy ő is sápad, gyorsan eljöttünk. Kétszáz métert, ha kibírt a kocsiban. Otthon persze folytatódott a kálvária, nem úsztuk meg ennyivel. És a kedves anyós még csomagolt is egy lábasnyival. Hozzá sem mertem nyúlni, nemhogy kiönteni! De ne aggódjatok, már jól vagyok. (Pálinka négy, a többiekkel)

Zolika: Azt a kurva! Egyszer én is beszoptam. Alig ismerkedtünk meg a Zsuzsival, rögtön egymásba szerettünk az édes jó anyukájával. Imádott főzni, egy istennő volt a konyhában, mindig a kedvencemet csinálta, pedig sosem kérdezte, mit szeretnék. A lánya mondjuk nem sokat tanult tőle.

Ancsa: Ne kezdjük a nemek harcát, ha kérhetem.

Zolika: Csak úgy mondtam. Tudjátok, hogy imádok nagyokat enni.

Ancsa: Hát látszik. (és meg is csipkedi Zoli pocakját) ).

Zolika: A férfi száz kiló felett kezdődik. Na az úgy volt, hogy egyik nap Zsuzska mama felhívott, hogy vadast csinált. A legnagyobb kedvencem volt, de anyám sosem csinált. Azt mondta macerás, úgyhogy jobb híján maradt a menzás, meg a kifőzdés változat. Zsuzska mama viszont Béla bácsiéktól kapott két vadnyulat, abból készítette. Gondolhatjátok, ahogy ezt megtudtam, indultam hozzá. Addig a napig sosem ettem vadhúst, a kifőzdékben mindig pulykából, ünnepnapokon meg marhából főzték. Ahogy odaértem, anyós pajtás rögtön elém somott egy nagy tányérral, házi zsemlegombóccal körítve, ami csak fokozta az élvezeteket. Az utolsó falatoknál mondta, hogy egyek még, olyan jó nézni, én meg mondtam neki, hogy hozza csak, mert isteni finom. Hozta a fazekat, levette róla a fedőt, én pedig farkasszemet néztem a nyúl koponyájával. Úgy megijedtem, hogy konkrétan a torkomon akadt a falat. Egész életemben itt éltem Pesten, tehenet is csak képről láttam, bizarr látványt nyújtott. Sokáig a vadas gondolatától is Vuk-szindrómám volt, a Bob és Bobektől pedig a mai napig kiráz a hideg.

Pálinka

Ottó: Nem bírod a gyűrődést! Ha akarjátok, hozatok a piacról jóféle birkát, meg vadast is. A volt anyósom üzemelteti a Zabbantó Ételbárt, és ugyan Juci már a múlt, a mamával még elég jóban vagyunk, ha értitek.

Csaba (nevetve): Elmész te a picsába!

Ottó: Most miért? Attól, mert a Juci lelépett valami faszjankóval, anyukával még jóban lehetek. Terike nagyon rendes asszony, ráadásul mindent fél áron ad még a munkatársaimnak is. Biztosan mély nyomokat hagytam benne. Szokta is mondani, hogy a Juci azóta nem talál rendes párt magának, meg, hogy mi lenne, ha megint udvarolnék neki, de mondtam neki, hogy melegítve csak a töltött káposzta jó. (A többiek kérdőn néznek rá.) Kifőzdés lévén ezt mondjuk könnyen megvétózta, de a lényeg, hogy én nem fogok futni a Juci után. Úgyis csak deficitet termelt.

Ancsa: Hülye. Te, Magdi, jól vagy? Elég sápadtnak tűnsz.

Magdi: Nincsen semmi bajom. Viszont pisilnem kell. Eljössz velem?

Csaba: Be sem fértek ketten.

Ancsa: Ezt te honnan tudod? (mosolyogva mondja, majd feláll, és egy kicsit megbotlik) Basszus, de megszédültem! Nem bírom ezt a nagy meleget. (letol egy pálinkát, és csak utána megy Magdi után)

Csaba megvárja, amíg a lányok eltűnnek a vécében.

Csaba: Na, jó! Kössünk egy fogadást! Lefogadom, hogy Magdi ha most nem is, de tíz percen belül rókázik. Ha nyerek, ti fizetitek az estét.

Rita: És, ha nem?

Csaba: Akkor esküszöm, megeszem a maradék birkapörköltet.

Ottó: Legyen.

Rita: Én is benne vagyok

Zolika: Óra indul. (közben elindítja mobilján a stoppert)

A képen látszik a telefon kijelzője: Kilenc perc, ötven másodperc van hátra

Magdi és Ancsa visszajönnek, a csapat már egyre részegebb

Ottó: De ha már itt tartunk, én is tudnék mesélni elég szaftos dolgokat a kifőzdéről.

Zolika: De nem lenne tanácsos tovább folytatni az ez irányú beszélgetést, mert netán akad olyasvalaki, akinek ezt nem bírja a gyomra.

Ottó: Igazad van. Nehogy valaki rosszul legyen. Drága az egészség.

Csaba: Én személy szerint nagyon szívesen meghallgatnám.

Zolika: Beszéljünk inkább vidámabb dolgokról, úgyis olyan ritkán találkozunk. Kettesem volt a lottón.

Koccintás

(Kilenc perc van hátra)

Csaba: Fasza. Mennyit fizetett?

Zolika: Visszahozta a szelvények árát.

Ottó: Tudjátok, mennyi a valószínűsége annak, hogy az embernek ötöse lesz?

Ancsa (közbevág meglehetősen részegen): Én is nyertem! (alig érthetően) Tizenöt ezret!

Magdi: És mit csináltál a pénzzel?

Ancsa: Befektettem.

Ottó: Ennyit? Mibe? (nagyon érdeklődve)

Ancsa: Egy sötétkék nadrágba. (beleiszik a sörébe, Magdihoz és Ritához fordul) Amúgy látjátok, milyen helyes a pincérfiú? Kéne rendelni még egy kört, hogy megnézzem közelebbről.

Magdi: Szerintem ennek a férjed meg a gyerekek annyira nem örülnének.

Ancsa: Miért? A kölykök mindig azt mondják, váljunk el, és akkor két karácsonyi ajándékot kapnak. Ez a menő most az iskolában. Meg a Tininindzsák.

Ottó: A télapón meg van zsák. Szerintem nem kellene már többet inni.

Ancsa: Mindig van mire koccintani. Az elsőt azért ittuk, mert örültünk a találkozásnak. A másodikat Magdi egészségére. A harmadikat azért, mert akciós volt, a negyediket pedig azért, mert mindjárt kiürül az üveg, és akkor nekünk adják belőle a meggyet. Az ötödiket meg… Ittunk ötödiket?  (erre a felsorolásra Magdi még rosszabbul lesz)

(Hat perc, húsz másodperc van hátra)

Csaba: Jó ez a Szicseki Ágyas!

Zolika: Hát, meg kel hagyni, jól belehúztunk. Legalábbis ahhoz képest, hogy azt terveztük, elszopogatunk egy-két pálinkát, aztán eszünk egy fasza sztrapacskát és éjfélre otthon van mindenki, mindenképpen. Mennyi idő is van?

Ottó: Negyed kilenc.

Zolika: Egyébként éhesek vagytok?

Rita: Hát, ilyen sztorik után valamiért nem jött meg az étvágyam.

Csaba: Neked sem, Magdi?

Magdi: Na, hagyjál. Még most is kiráz a hideg, ha rágondolok.

Ancsa nem nagyon vesz részt a beszélgetésben, mert folyamatosan a pincért bámulja.  

Ancsa: Ki az a kis vörös?

Ottó: Név szerint?

Ancsa: Hülye. Szerintem a pincérfiú csaja. Úgy nézi. A szuka.

Zolika: Mi van Ancsikám, unod az urad? Nem fiatal hozzád kicsit?

Rita: Na, ne hergeljük az alvó oroszlánt.

Ancsa: Az oroszlán már felébredt, és vadászni indult. (int egy pálinkáért)

(Az utolsó másodpercek pörögnek)

A rádióban felhangzik a Quimby Ajjajjaj című száma.

A rókázós résznél („míg te hánysz én tartom a fejed”) Magdi felpattan és kirohan a vécére rókázni, kellően hangosan.

(A stopperen villog: 00:00:00)

Csaba: (eltorzult arccal) Ez most akkor azt jelenti…

Zolika: Hogy hamarosan rád is ugyanez a sors vár. Jobb, ha holnapra szabadnapot kérsz.

Ancsa: Miről van szó?

Zolika: Egy icipicit több mint tíz perce Csaba tett egy könnyelmű bejelentést, aminek az lett a következménye, hogy be kell lapátolnia egy lábas birkapörköltet. Azt a bizonyos birkapörköltet.

Ancsa: Hát az… biztos finom lesz. Szerintetek mit néz az a luvnya? Még annyi esze sincs, hogy észrevegye, a pasija kokettál velem.

Magdi visszajön, elvesz az asztalról egy pálinkát, és lehúzza. Ancsa is így akar tenni, de Rita még időben megállítja a kezét.

Rita: Gyerekek, van valami, amit el akarok mondani. Az van, hogy…

Ancsa: Terhes vagy! (kiáltva)

Rita: Hülye. Akkor nem vedelnék itt veletek. Nem akarom, hogy a gyerekem Shiva legyen.

Ottó: Mi?

Rita: Nyolckezű.

Ancsa: Az a pók. Ja, nem. Azok lábak.

Rita: Szóval az van, hogy egy hónap múlva elutazom Szibériába. Két évre.

Zolika: Megőrültél? Ott kurva hideg van! Le fog fagyni a lábujjad. Vagy az orrod.

Ancsa: És akkor úgy nézel majd ki, mint a főgonosz a Harry Potterből. Tudjátok ki az? (közben szolidan dülöngélve bemutat a háttal ülő kis vörösnek)

Zoli és Magdi egyszerre: Tudjukki.

Ottó: Magdi, jobban vagy?

Magdi: Miért?

Ottó: Hát, ezúttal nem sikerült olyan diszkréten intézni a dolgokat.

Magdi: Ó. Bocsánat, csak a birka és a pálinka összeveszett a gyomromban. Viszont elmondhatom, hogy most már tényleg száz százalékos vagyok. Na de mesélj csak, Rita. Miért mész Szibériába?

Rita: Rozsomákozni.

Nagy röhögés

Ancsa: Mi az a rozsomák?

Csaba elkezd nyomogatni valamit a tabletjén (a rozsomák leírását keresi meg)

Ottó: Nem veszélyes az egy kicsit?

Rita: Azt mondták, kapunk kesztyűt. Csak nem fog megszúrni.

Döbbenet

Ottó: Mondd csak, Rituskám, tudod mi az a rozsomák?

Rita: Egy növény. A rozs és a mák keveréke. Szibériában őshonos és igen értékes. Legalábbis a Feri ezt mondta.

Röhögés

Ancsa: Milyen Feri?

Csaba: Erre most hadd ne válaszoljak.

Rita: Most mi ilyen vicces? A Feri szervezett be, bazmeg, nem is Feri, hanem Robi, megártott a meggylé, valami önkénteskedős akármi, amiért pénzt is kapunk, ráadásul nem is keveset. Nyolcan megyünk, mind csajok, naponta hat órát kell csak dolgozni és a ruháinkat is fizetik. Volt egy másik lehetőség is, pálmafákat kellett volna ültetni Dubaiban, de ahogy nézem a híreket, Dubaiba elég sok lányt visznek ki kurvának úgy, hogy átverik őket. Úgyhogy oda nem megyek. Viszont pisilni igen.

Rita kiszédeleg a mosdóba

Ottó: Jézus, ez a lány örökre ilyen naiv marad? Esküszöm, nem értem. Megvan a magához való esze, de olyan könnyen át lehet verni, hogy az már fáj.

Zolika: Megmondjuk neki most, vagy várjunk holnapig?

Magdi: Szegény. De lehet, hogy tényleg nincs szó ilyesmiről. Lehet, hogy tényleg rozsomákokat fognak be. Veszélyeztetett faj, nem?

Zolika: De.  Nyilván. Főleg úgy, hogy azt hiszi, növény.

Ottó: Viszont hölgyeim és uraim! Ideje, hogy Csaba barátunk átessen élete leggyötrelmesebb vacsoráján. Remélem, Magdi, nem baj, ha hazakísérünk, és azt a maradék kis lábas birkapörköltet Csaba úr megeszi, természetesen mindannyiunk szeme láttára.

Magdi: Fúj! Nem. De miért?

Ottó: Fogadást kötöttünk.

Magdi: Mire?

Ottó: Azt most inkább ne firtassuk.

Visszajön Rita

Zolika: Azt hiszem ideje rendezni a számlát. Tíz után nem illik sehová sem beállítani. De, előtte még…

Ancsa: Megtépjük azt a picsát! (elindul a pult felé, de Magdi még időben visszarántja)

Csaba: Mint egy csapat rozsomák! (átnyújtja a tabletet Ritának, aki egyre komorabb arccal olvassa)

Ancsa: Mi az, Rita?

Rita: A kurva anyját! Ez a szemét átvert! Ezek után még azt is el tudom képzelni, hogy prostinak akart kivinni.

Ottó: Hát, legalább rájöttél.

Zolika: Bocs csajok, de kurvának már öregek vagytok.

Magdi, Ancsa, Rita együtt: Anyád öreg!

Ottó: Bár ahogy elképzelem a szibériai mámuskákat…

Ancsa: (elveszi Ritától a tabletet) Ez a rozsomák?

Rita: Jó, mindig is kicsit gyanús volt a Robi, de ezt azért nem hittem volna.

Ancsa: Azt írja, a téli időszakban, amikor mozgása a többi állathoz képest lényegesen könnyebb, mivel nem süllyed el a hóban, vadászik havasi nyúlra, fajdokra, de meglepi a rókát, a rén-, sőt még a jávorszarvast is. Mivel lepi meg őket?

Zolika: Táncol nekik bazmeg. De, most már menni kéne.

Ancsa: Én nem megyek sehová! Beleszerettem az én szép hercegembe. (pincérfiú felkapja a fejét, és mosolyog, a kis vörös hátrafordul és nem igazán ért semmit, de jelentőségteljesen ad egy puszit a srácnak)

Rita: Én pedig bosszút akarok állni.

Pálinka, kivéve Ancsát, mert az ő kezéből kiszedik

Magdi: Hogyan?

Rita: Fiúk, ti csak nézzétek a meccset! A bosszú kitervelése női feladat.

A fiúk a falon lévő tévé felé nézne, ahol épp valamilyen fociközvetítés megy

Rita (Magdihoz és Ancsához, érthetetlenül halkan, hogy a közönség csak foszlányokat halljon): Na, lányok. Arra gondoltam, hogy idehívjuk a Robit, és jól megszopatjuk. Viszont ahhoz szükség lenne a birkapörköltre. Az urad ide tudja hozni?

Magdi (nagyon halkan): Gondolom, igen, de azért felhívom.

Rita (halkan): Jó, akkor én hívom is Robit, hogy jöjjön ide, amint tud. Jaj, Magdi, olyan jó, hogy itt laksz egy köpésre!

Ancsa (nem halkan): És nekem mit kell csinálnom?

Magdi: Ha megjön a pörkölt, oda kellene adni a pincérnek, rövid távú megőrzésre.

Magdi, Rita kimennek telefonálni

Zolika: (Ancsához) Miben mesterkedtek?

Ancsa: Szerinted értettem, miről van szó? Nézzél már rám. Annyit tudok, hogy beszélgetnem kell a hercegemmel, ha megjön a pörkölt.

Csaba (elkomolyodó arccal): A pörkölt?

Ancsa: Hát igen, a pörkölt. A birkapörkölt.

Rita jön visszafelé

Rita: Oké, néhány perc múlva! Szia!

Csaba: Mi van?! Lányok, mondjátok már el, mi folyik itt? Ha idehozzátok azt a pörköltet, tényleg szabadnapot kell kivennem, és ahhoz telefonálnom kell. Megeszem, nem arról van szó, csak hát…

Zolika: Majd elmész táppénzre. Az ételmérgezés és a másnaposság együttese biztos nem csak egynapos nyavalya lesz.

Ottó: De ha táppénzen van, akkor csak a fizetése ötven százalékát kapja meg.

Csaba: Ez igaz. Még jó, hogy van köztünk valaki, aki mindig racionálisan gondolkodik.

Magdi jön visszafelé, kezében egy nyolc nejlonzacskóba csomagolt lábaskával. Csaba hüledezik.

Zolika: Na, megjött a tömegpusztító fegyver.

Magdi leül az asztalhoz és odaadja a lábast Ancsának, aki feláll és odabilleg vele a pincérhez, majd elkezd vele halkan beszélni.

Magdi: Mondtam az uramnak, jöjjön le egy pálinkára, mert ennél jobb orvosság nem létezik. Még mindig elég cefetül fest a drága.

Csaba: Miért nem jött?

Magdi: Azt mondta elég neki, hogy ráleheltem, máris jobban érzi magát.

Ancsa visszajön

Ancsa: Kicsit hátba könyököltem a kis vöröst, csakhogy érezze, ki a főnök, de az ostoba nem vette a lapot. Valahogy ki kéne iktatni. Ha nem is örökre, egy pár évre egészen biztosan.

Rita: Biztos, hogy ez jó ötlet?

Ancsa: Ennél jobb ötletem még sosem volt.

Zolika (halkan): Hajaj.

Ancsa: És most akkor úgy teszek, mintha nem érdekelne a cukika. Megvárom, amíg ő jön hozzám.

Robi megérkezik

Robi: Szia, Rita! Mi volt az a nagyon fontos?

Rita: Ó, szia! Lányok, fiúk! Ő Robi! Aki azt a szuper állást ajánlotta, amiről beszéltem.

Ancsa: Rozsomák Robi?

Robi: Úgy is mondhatjuk. (kissé feszengve)

Rita: Azt mondták a csajok, őket is érdekelné a rozsomákozás. Van még hely?

Zolika: Mert itt még akad. Gyere, ülj le, és mesélj erről a rozsomákozásról. Tényleg akkora biznisz? Mehet az én csajom is? 

Robi: Köszi. (leül) Úgy kezdődött, hogy amikor bebukott a biznisz Dubaiban, inkább ne firtassuk, miért…

Csaba: A kertészeti vállalattal?

Robi: Ööö… Igen. Azzal. Na, szóval összetalálkoztam Oleg Kuznyecovval, aki elmesélte, hogy nemzetközi csapatot szerveznek a tundra élővilágának megmentésére. Mondta, hogy kell neki egy lányokból álló rozsomákozó csapat.

Ottó: Miért csak lányokból álló?

Csaba elkezdi nyomkodni a telefonját

Robi: Azt ne kérdezd.

Zolika: Azt viszont megkérdezem, hogy mi a kedvenc gyümölcsöd?

Robi: Mi? Miért?

Zolika: Előételnek.

Robi: Az alma.

Zolika: Pistikém! Hozz légyszi egy kör almát. Bocs, folytasd csak. Mit mondott még ez az Olga?

Robi: Oleg. Azt ígérte, szép lóvét fizet. Az oroszok felhalmozzák a pénzüket, van nekik bőven. Végül is, mit csinálhatnának? Mi a szarra költenék el Szibériában? Ott nincsenek plázák. Az egyetlen komoly kiadásuk a tűzifa lehetne, de ezek inkább kimennek az erdőbe, aztán vágnak maguknak.

Zolika: És mit takar ez a rozsomákozás? Mit kel csinálnia a lányoknak?

Robi: (közel hajolva Zolikához): Hát, tudod, az úgy van, hogy ez a rozsomákozás valójában nem szól másról, mint (ekkor Csaba feláll a székből és fenyegetően néz)… mint rozsomákozásról. De kapnak a lányok kesztyűt is, hogy biztonságos legyen. Viszont azt hiszem, rossz hírem van számotokra, mert már nincs hely. Betelt a csapat. (hadarva, zavartan)

Ottó: Ez bizony nagy kár.

Robi: Na jó, viszont én most mennék.

Rita: Jaj, hát maradj még, az egyik pálinkádat meg sem ittad még. Hidd el, jól fog még az jönni.

Ancsa feláll, odamegy a pulthoz és elhoz egy lefedett, gőzölgő tál pörköltet.

Robi: Köszönöm, de mennem kell.

Rita: Azért egy fél óra csak belefér.

Robi: Hát, jó.

Ancsa lerakja elé a kaját, felemeli a fedőt, a szagtól mindenki rosszul lesz.

Ancsa: Jó étvágyat!

Robi: Jézusom, mi ez?

Rita: A ház specialitása! Rozsomákpörkölt!

Csaba: És tessék! Itt van még egy kis olvasnivaló Olegről is, csakhogy tudd, milyen faszságokat hordasz össze. (odanyújtja a tabletet)

Robi: Fiúk, nem lehetne ezt valahogy megbeszélni? Ritával nem úgy gondoltam…

Zolika: Jó étvágyat!

Robi: De most ezt komolyan? Ez romlott. Meg is halhatok tőle.

Magdi: Legyél szíves nem szidni az én drága anyósom főztjét!

Csaba: A pörköltet meg edd meg, aztán utána tárgyalunk. De addig nem. Ja, és nem maradhat egy falat sem belőle, mert ilyen különlegességet nem dobunk a kukába.

Zolika: (Csabának): Valld be Csaba, hogy örömmel megennéd te is!

Robi elkezdi enni, rettenetes arccal. Magdi gyomra nem bírja, kirohan a vécébe.

Ancsa: Gyerekek! Kitaláltam! Mennyi idő ez a rozsomákozás, Robi?

Robi: (nagyokat nyelve): Két év.

Ancsa: Na, az nagyon jó. Figyi! Igen, te! (odakiált a kis vörösnek) Gyere már ide egy kicsit! Felszabadult egy tuti állásajánlat, nem érdekelne?

Kis Vörös: De. Úgysincs most munkám.

Ancsa: Na, akkor ülj le a helyemre, Robikám, te meg mesélj ennek a szép lánynak a rozsomákozásról. Én addig odamegyek a pulthoz, rendezem a számlát. Két év múlva találkozunk (a kis vöröshöz fordulva).

Kategóriák:Színdarab - dráma

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.