nekem volt egy üres kottafüzetem
és egy majdnem hegyes hábés ceruzám
neked tehetséged, sok-sok vágyad
és egy pár pereced egy rémesen lehangolt
ütött-kopott Bösendorfer zongorán

nyomtál egy cét – cisznek éreztem talán
alig visszhangzott a Bőzi szúrágta falán
az a páncéltőke tőke sosem volt
cél is csak olykor, ha a zene mű, és
nem csupán folklór

de jöttek a hangok, gyűltek a pöttyök
a ceruza kopott és szállt a por, és vége lett,
a füleinkben tiszta hangok szóltak
semmi hamis, semmi laza húr
nem volt grafit- és radírtörmelék

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.