Fütty.
Nem egy, kettő.
Két rövid.
Az első magasabb, a második kissé alacsonyabb hangfekvésben.
Trappolás.
Mondom trappolás.
Semmi.
Csak a csend.
Pórázrázás.
Trappolás.
Semmi, csak a csend……
Morzsi!!!
Na jól van gyere elő!
Majd kint játszunk!
Semmi.
Csak a csend.
MORZSIIII!!!!!!
Hol az anyádba’ vagy?
…csak a csend…
Tudod, ki fog neked ordibálni.
Majd előjössz, ha akarsz valamit.
Addig benyomok egy „dobozost” az arcomba.
Földre dobom a pórázt, odabaktatok a hűtőhöz, szinte már érzem a torkomon lecsorgó hűs nedűt.
Meghúzom a fehér fogantyút, és
„hű bazmeg” hőkölök hátra.
Ez a kis lökött ott üldögél a hűvösben, a söreim helyén és bámul rám, azokkal az ártatlan nagy barna szemeivel.
Elmosolyodom.
Megvagy Morzsi! Én nyertem! Nyelvet behúzni, indulás!
De mire ezt kimondtam, már mögöttem ugrált, szájában a pórázával.
Az ismert útvonalon indultunk el a hegyen. Ilyenkor próbáljuk kerülni a találkozást ismeretlenekkel. Morzsinál jámborabb kutyával még nem találkoztam. ezt én tudom. Ő is tudja. Mégis sokakat meg tud ijeszteni.
A szokásos szaladgálós helyen lecsatoltam a „rabláncról”. Erre ismerik Őkelmét. De Morzsi ma nagyon elemében van. Egy pillanatig nem figyeltem és ismét csak a csend.
Keresés indul. Benéztem minden bokor, minden fa mögé. Nem részletezném, mi mindenre leltem. Csak Morzsi nem volt sehol. Mintha a föld nyelte volna….  De még csak egy nyomorult rés sem volt a földön.
…fütty… indulunk haza!
Gyermekkorom kedvenc „csúszdaparkja” mellett bandukoltam, és valami furcsa érzésem támadt. Itt mindig sokan vannak. Most meg szinte senki. A jobb oldali piroson egyetlen leány. Egy bájos, copfos, szemüveges leány. De nem mozdul, nem csúszik. Arcán döbbent félelem. És csak néz, néz. A középső széles zöld alá.

Megvagy Morzsi…
én győztem.

Kategóriák:Novella

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.