1.

Mintha…
de mielőtt kimondanád,
mégsem.

A félelem
gyanútlanul oson
fölötted.

Elhiszed már
pulzusod lüktetését?

Vigyázz, mert kirepülsz!

A vasravert görcsök
sem segítenek.

A külső feloldódás
belül tovább feszül.

Sikolyod sem
metszi már a
csendet.

Szuronyos hangyák
hemzsegnek
pupilláidban.

Hangok,
homályos hangok
hörgő halála
hitre hív.

Vonyítanak a kézfejek,
üvöltenek a hajlatok,
csak a szájak némák.

2.

Határtalan voltam,
bármerre taszítottam
magam.
Semmiből álltam,
így minden lehettem.
– S midőn valami lettem,
határtalanságom
elveszítettem.

3.

Az igásló
szemellenző nélkül
megijed.
És az ember?

4.

Önmagad csak
önmagad tartod.
Erődből ennyi futja.

1982. december 6-7.

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.