1.

Omlós volt az a borjú bécsi
könnyű, zamatos, ízletes
nem volt semmi fölösleg.

A hús vastagsága precíz, tökéletes.
A panír éppen befedte,
nem akart ő lenni a főfogás.

Vágod, harapod, ízleled,
az ebéd minden percét élvezed
és már a desszertet sem várod.

Köretnek rizs, mondhatnánk egyszerű,
de ez valami fenséges, peregnek a szemek
nyelvemnek bizsergető apró játékszerek.
Basmati, jázmin, vadrizs, vagy barna
ízednek van most felettem hatalma

és egy tálka
tejfeles uborkasaláta

sohasem lehet sok
telezabáltam magam,
menten elalélok.

2.

Csak azt a mócsingot tudnám feledni Istenem,
amiről egyben vált le a panír.
(mondjuk az önmagában főétkezésnyi volt)
Papírvékonyra klopfoltatta a szakácsnéval
az a fránya élelmiszer norma
mert nyilván nem önmagától tette
– ezt persze a jóízlésem mondja –
és az a fényezetlen „B” rizs, hmmm…
túlfőzve, csomókba ragadva
hozzá túlsavanyított
kovászos uborka.
Még este is a cafatokat szedtem
fogaim közül
csak a fogpiszkáló gyár, aki
ennek örül.

persze ez is Instás játék, megkérdeztem @poetryofnoone -t, hogy mi a kedvenc étele, ő azt mondta, hogy a rántott hús rizzsel…  a játék másik felére még várok

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.