sárgán virítok
köröttem ragyog a zöld
talán tavasz jő
kicsi vagyok én
de kékségem kiragyog
hiába zöldülsz
egy piros bogyó
magányosan, középen
sehol egy tüske
megfonnyadtam rég
tudom jól, öreg vagyok
de még mindig szép
sárga porzómmal
hívlak hozzám méhecske
amíg létezel
átláthatsz rajtam
a lelkem mindörökre
csak rejtély marad
ugye nem tudod
kit rejt e csöpp kis kehely
titkon ragyogok
hátulról sárga
no meg elölről is az
nárcisz forever
begubóztam itt
lennék bár selyemhernyó
árva kis növény
szigetcsúcs volnék
vagy csak egy kavics-zátony
vízállás függő
troll kacsa fürdik
bent a folyóban úszkál
de fát fotóztam
egyedül állok
barna a föld köröttem
eső rég esett
zöldből kinőttem
zölden élek sokáig
áldott klorofil
valami bog ez,
vagy tán valami egyéb
csüng rendületlen
balra indultam
majd törtem az ég felé
L alakú ág
bár tavaszodik
ágak összeérnek, nincs
levéltakaró
gyökereim már
épp a semmit szorítják
barátom a szél
megtörve oly rég
tizennéhány év óta
uralom tájam
virágba borult
út mellett kecses ágon
játszik rovar-had
szirmom mind feszül
álmomban madár valék
csak a gyökér tart
Steve bacsi
Versek, slamek, rövid prózák, fotók.
Steve bácsi 
Vélemény, hozzászólás?