sárgán virítok
köröttem ragyog a zöld
talán tavasz jő

kicsi vagyok én
de kékségem kiragyog
hiába zöldülsz

egy piros bogyó
magányosan, középen
sehol egy tüske

megfonnyadtam rég
tudom jól, öreg vagyok
de még mindig szép 

sárga porzómmal
hívlak hozzám méhecske
amíg létezel

átláthatsz rajtam
a lelkem mindörökre
csak rejtély marad

ugye nem tudod
kit rejt e csöpp kis kehely
titkon ragyogok

hátulról sárga
no meg elölről is az
nárcisz forever

begubóztam itt
lennék bár selyemhernyó
árva kis növény

szigetcsúcs volnék
vagy csak egy kavics-zátony
vízállás függő

troll kacsa fürdik
bent a folyóban úszkál
de fát fotóztam

egyedül állok
barna a föld köröttem
eső rég esett

zöldből kinőttem
zölden élek sokáig
áldott klorofil 

valami bog ez,
vagy tán valami egyéb
csüng rendületlen

balra indultam
majd törtem az ég felé
L alakú ág

bár tavaszodik
ágak összeérnek, nincs
levéltakaró

gyökereim már
épp a semmit szorítják
barátom a szél

megtörve oly rég
tizennéhány év óta
uralom tájam

virágba borult
út mellett kecses ágon
játszik rovar-had

szirmom mind feszül
álmomban madár valék
csak a gyökér tart

Kategóriák:Fotó Haiku Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.