Menü Kezdőlap

Micsoda útjaim

Előjáték

Hideg nap volt. Ekkorra már ki-ki eldöntötte, hogyan tovább, vagyis gimnázium, szakközépiskola, vagy valami más. Már csak át kellett vészelni a második félévet így nyolcadikban. Szóval hideg volt azon a péntek reggelen. Éjszaka még havazott is Egy laza péntek. Ezen a napon emlékeztünk meg Budapest felszabadulásáról. Lám-lám, akkoriban miket ünnepeltünk. Délelőtt valami vers is felhangzott az iskolarádióban, biztosan volt benne legalább egy hős szovjet katona.

Eközben a Duna túloldalán, légvonalban nem is messze a Férfi belenézett a mikroszkópjába. Érdekes volt, színes volt, katyvasz volt. de ő értette. Bár a gondolatai máshol jártak. Az utca túloldalán a Nőgyógyász csak annyit mondott „lazítson kismama!”. Az Asszony próbált ellazulni, de már félperces fájásai voltak. A katyvaszok színt váltottak. A Férfit már nem érdekelte. Nyomjon anyuka! Nyomjon!
Az Asszony megkönnyebbült! Gyönyörű kislány!
A Férfi papucsban rohant át az úton. Észre sem vette a havat.
A kicsi lány ordított, ahogy csak egy újszülött bír. ennek ott és akkor mindenki örült.
Alig több, mint 23 év múlva az ő útja keresztezte az enyémet. Vagy az enyém az övét? Tulajdonképpen mindegy.

Ez a könyv Róla szól…

Kategóriák:Regényrészlet

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: