Menü Kezdőlap

Egy DAL margójára

ad notam Quimby: Kivándorló blues

Ordíthatnék hangosan
halljátok a hangomat
vagy sorok közt suttogó
szívem szétszakítható
siralomházban agg kor
te szürke-marha magyar kór
és mint egy régi rossz emlék
télen széjjel szakadt lék
beledöglök, úgy szenvedek. Hát ég veled.

A szemem ég távolról is
hogy látom szenvedéseid
naivan nem hittem neked
széjjel cseszted az életem
hisz rég megvívtam harcomat
látom hulla-szín arcodat
a látvány retinámba ég
és ha ez nem lenne elég
többé ne tartsd a markodat.

Fájt, hogy leszartad lelkem
fájt, hogy nem figyeltél rám
hagytál messze elmennem
de nem bánom ám
esetleg lenne még esély
ha nem volnál önző és kevély
de nincs remény
megnevezzelek

Rég elmúlt a kalandvágy
hiú ábránd, hogy kivárd
mert nem él már a vén cigány
és kedvenc nótám is hitvány
maradnak múló ritmusok
el ne érjen úgy a sokk
a vizesárok megtelik
s szól a rock majd reggelig
és ha várnál, hát így jártál.

Fájt, hogy leszartad lelkem
fájt, hogy nem figyeltél rám
hagytál messze elmennem
de nem bánom ám
esetleg lenne még esély
ha nem volnál önző és kevély
de nincs remény
megnevezzelek

Kategóriák:Dal Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: