Nézem a láthatatlan
felgyújtott szavait.
Arcodról feltúrt érzelmek omolnak
kebled völgyén át
hasadra,
combjaidra,
s végül szétszaladnak a
szőnyeg pihéi közt.
Hiába próbálom
utolérni gondolataim.
Elbújtak szempilláid mögé.
Hunyd le
borzos kis csokiszemeid!
(1981)
Kategóriák:Vers
Steve bacsi
Versek, slamek, rövid prózák, fotók.
Vélemény, hozzászólás?