– Doktor Kotász jöjjön azonnal a kettes kezelőbe!
– Mi van? Ki halt meg?
– Hülye vicc ez kollégám, még itt a Józsefváros mélyén is!
– Na jó, miért hívtatok?
– Be kéne adni a hetesben Kovács Terikének a gyógyszerét, a vitaminkoncentrátumával együtt, csak rád hallgat.

Kovács Aladárné, Terike három hete volt az intézmény vendége. A bíróságról hozták be, miután a tárgyaláson a kirendelt szakértő – hát hogy is mondjam – erősen beszűkültnek ítélte tudatállapotát.
Történt előtte a Práter utca egyik kiskocsmájában, hogy idősebb Tóth Rudolf, a törzsvendégeknek csak Trudi bácsi látszólag nyugodtan üldögélt a pultnál. Három kommersz barack, és két korsó Borsodi világos már lecsúszott, épp a harmadik korsót fogta kézbe, amikor az ajtóban feltűnt Terike. Zsíros őszes tincsei meglebbentek a huzatban, sárguló ritkás fogain megtört a félhomály. Már nem volt szomjas. Szinte repült a pultig. Hangos puffanással landolt épp a Trudi bácsi melletti székre. „Kézcsókom hercegnőm” üdvözölte a kellő tisztelettel az éppen érkezőt. „Hercegnő a jó kurva anyád, és királynő vagyok, Mária Terézia királynő!” És két kézzel mart az öreg arcába. Ahogy a körmeit végighúzta áldozata arcán vér fröccsent a kezére, a pultra, a földre. Idősebb Tóth Rudolf arca egy tavaszi mélyszántáson átesett mezőre emlékeztetett. „Elgurult a gyógyszered vén ribanc?!” ordította Trudi bácsi.

Idáig jutott gondolatmenetében Doktor Kotász Jenő ideg- és elmeorvos, kezében Kovács Aladárné, született Nagy Teréz vitaminkészítményével és gyógyszerével. Ekkor hangos kiáltásokra lett figyelmes. A négyesben Kiss Géza a  Feletext Zrt. gazdasági igazgatója – aki két hete kapott súlyos idegösszeomlást – egy pár összetekert üres A4-es papírral ütötte saját, kissé már kopaszodó fejét, miközben „Kezdjünk tiszta lappal! Kezdjünk tiszta lappal!” ordította teli torokból.
A doktor félrenézett, kissé elkomorult a tekintete. Ebben a pillanatban továbblépett, ám nem tanúsított kellő óvatosságot, nem nézett a lába elé. Nem tudni ki, a földre ejtett egy fél, vagy tán csak egy negyed mackósajtot a reggeli maradékából. Jenő egy határozott lépéssel telibe trafálta a maradványt. Bal láb előre, gyógyszer eldob, orvos elterül. De nem akárhogy. Mint egy béka. ahány végtag, annyi irány. És persze a fejét is beverte, nem kicsit. Furcsa álma volt. Megnyerte a Csillag Születiket, majd utána együtt szürcsölték a friss babkávéból főzött feketét Ördögh Nórival.

És eközben…..

Nos eközben Terike gyógyszere önálló életre kelt. Kigurult a doktor kezéből és lassan, de határozottan megindult a folyosó vége felé. Az ápoltak két oldalról vetették magukat a zsákmányra. Olyan igazi „kicsi a rakás” alakult ki. Csak Mária Terézia királynő üldögélt merev tekintettel a trónján. Rozi nővér csöndes kérdése zökkentette ki uralkodásából. „Terike, széklet rendben?”

…és amikor már azt gondolnánk…

Újabb robaj törte meg a csöndet. A takarító raktár felöl jött. Halk nyikorgással kinyílt az ajtaja és ott volt egymás hegyén hátán a seprű, a vödör, a tisztítószerek, a macska, a lom……..

Kategóriák:Novella

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.