az a bizonyos Kata is
makrancok nélkül érkezett
írásjelei voltak
nevében semmi ékezet
néha szende volt
sokszor vétkezett
imára olykor összekulcsolt
maga előtt két kezet
aztán tenyerébe köpött
s törölte blúzába azt a nyálat
és ordított, mint egy állat
vállat vont, előtte a tovább
gondolt édeset, gondolt mostohát
csak azt nem, hogy lassíts, állj
így hát nem fékezett
az csupán a mosópor
habzása
volt

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.