a költő költ
a múzsa csókol
vagy, ha nem
hát épp csak bókol
tegyük föl
-meg nem engedve-
mi lenne
ha ez pont
fordítva lenne
a költő
csókolná a múzsát
aki papírra vetné
minden örömét és búját
s mondaná
bújj át
az aranykapu nyitva
enyhítsd vágyad szomját
tán visszacsókolok
és lesz a kerékvágás régi
a rím meg…
amolyan sor végi
Kategóriák:Vers
Steve bacsi
Versek, slamek, rövid prózák, fotók.
Vélemény, hozzászólás?