Kollab
@anne.sharon.versek & @stevebacsi
Sharon azt mondta, hogy írjunk visszaemlékezést egy múltbéli szerelemre ami nem múlt még el.
És ne külön verseket, hanem dobáljuk egymásnak a sorokat.
Így készült ez a mű, A dőlt betűsöket @anne.sharon.versek, a többit @stevebacsi írta.

Különös reggel virradt ma rám
Éreztem a szélben az illatát
Bár lehet nem is az övét
Csak a megélt pillanatét

Felébredtem.
Ma reggel is rád gondoltam
Nincs ebben semmi különös,
minden reggelem ilyen, mióta
azt mondtad befejezetem.

Mit irántad érzek több mint gondolnád
Felejthetetlen a köztünk lévő vonzódás
S kit te szeretsz más arcában látod
Hogy elengedtelek csak azt bánom

Próbálom, még mindig próbálom
megérteni a miértjeidet.
Minden mozdulatod a szeretetedről szólt,
de kimondani sohasem tudtad.

S most ismét csapdába estem, az emlékedbe zuhanva
Szívemet a szereteted titkon uralja
Hiányzik az ajkad íze mi oly édes
Nem is értem miért nem vagyok rád mérges

Mindig küzdenem kellett a csókodért,
és most neked hiányzik?
Gyönyörökkel teli éjszakánkat is
ki akartad törölni az emlékeidből,
sőt megismerkedésünket is
el akartad felejteni.
Kérlek ne csapj be még egyszer.

Nem élném túl, szívem így is darabokban
Csak az éjszaka nyugalmát várom bánatomban
Hisz ott velem vagy, nincs sírás csak nevetés
De szerelmünket végül elnyeli a feledés

Tudod, egy üzenet, egy hívás, egy gesztus.
De, ha nyelni kell, legalább a feledés nyeljen.
Hidd el én is sírtam, nem keveset
de kezedben a kulcs
mint mindig.

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.