1.

emlékszel arra az estére,
bársonyos langy-meleg volt Rómában
lábunkban a nappal kilométerei
jólesett megpihenni
elkortyolgattuk a hűvös koktélokat
összenéztünk
a fáradtságot fölülírta a vágy
huncutul mosolyogtál, ahogy csócsáltad
azt a fél karika cirtomot

szótlanul andalogtunk
már a lépcsőházban nekem estél
szenvedélyes voltál
édes csókodba citromíz vegyült
rám ugrottál
átkulcsoltak lábaid
s vállaid
és a trikód fehérek lettek a faltól

kattant a kulcs,
nem szűnt a szenvedély
zubogott a zuhany
mosva a napi út porát
vizesen huppantunk az ágyra
„bilincselj meg” súgtad kéjesen
s adtad kezembe a két nyitott fémkarikát
azt mondtad „ez csak játék, és nincs benne
semmi erőszak”
csak a kéj és élvezet…

emlékszem, hogy reggel a telefonra ébredek
és, hogy azt hazudtad, soha nem volt ilyen jó neked

2.

egyszer itt is volt tél és hó
mesélték az öregek, amikor
a fészer hátuljában megtalált
hólapát létjogosultságát firtattam.

na jó, itt szinte mindig nyár van
némi tavaszi, őszi keretben
sokszor csak ülünk a piazzán
és kortyoljuk a lágy fehérbort

csodáljuk a téren ugráló
szappanbubérékot fújdogáló
fél-, vagy talán egészen pucér kölyköket
vagy a bárgyú Giuseppe-t, ahogy szédeleg

a ráncosan is gyönyörű Alessia épp a kovászt ellenőrzi
– kell holnapra is friss kenyér –
azt mondják libabőrös lett mindenki
amikor hajdanán énekelt

cicák sétálnak, útjukban bokánkon
leírt nyolcasok, a macskaalmot még
hírből sem ismerik, az utca az otthonuk

távolabb, a mezőn épp egy
vörösvércse kapta el a pockot
vijjogva száll tova
megvan a vacsora

Guido csak bámul utána, majd
magára csukja a pince ajtaját
kiüt egy dugót és a lopótökből
ízleli kevenc új borát

leszáll a derengő szicíliai éjjel
csak a klaviatúta hangja zizzen
eltűnt a múzsám, pedig benne hittem
csak a magány és én vagyok éber

Ez egy játék része volt az Instagramon @kolto.vilag csodálatos székely költő leánnyal
adott témára, adott szavakkal.

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.