Menü Kezdőlap

csak egy insta nóta

az írások a porcelánon szétrepedtek
végeztem veled, pedig a lapjaid szépek
egy véget nem érő lányra várok
és egy dióhéjban novellákra vágyok
a dimenzióim is összetörtek
és a cseresznyés kertben verset költök
illúzióim oly édesek voltak
vidámság helyett tragikumba sodortak
leveleket hozzád már rég nem írok
és haikuimmal is csak a párnámba sírok
a hold utca 23 egy baromi jó hegy
itt nem lakik senki, aki igen jó fej
a kalapos lány kobakja végre nem fázik
bár a kerekasztal mögött ez pont nem látszik
gondolataimat idézetbe rejtem
és egy verstöredéket a holdra tettem
csak elragadtatással beszélnek rólad
napló helyett egy vers-fiókba dugnak
költő a világ, a szív pedig kegyetlen
Ophéliának nem Hamlet az egyetlen
nem telhet el úgy ez a nappal és éjjel
hogy ne gondolnék rád csupa fura kis kéjjel

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: