ha erre jársz ma tágra nyitott szemmel
érzed, hogy mi a jó és épp, mi nem kell
járdára fellépsz, a pocsolyát ugrod
lecsúszott csonka maszkod orrodra húzod
szétuntad a világot, szar az egész
és csak a szalámin nemes a penész
a kocsma is zárva, ihatok otthon
a levegőt csak önmagamnak rontom
szél fújja hajad, tartása semmi nincs
zsebedbe túrsz bele, hátha ott a kincs
szemed elé hullik egy csöpp pici tincs
– ami Gyulán öt volt, az Aradon cinci
száz éve átkozod Trianont bőszen
a barátok távol, nem jönnek ők sem
izzad a talpad vásik a csizma el
nézz fel, tart a lét, s elbukik, aki fél

hazaérsz tükörből néz rád a társad
senkit nem zavar, hogy büdös a lábad

Insta együttgondolkodás @tortdimenzio & @stevebacsi
avagy hogy kerül a csizma az asztalra

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.