Menü Kezdőlap

lenyalnám

lenyalnám néked a csillagokat
sorban a Heinekenes üvegekről
drágám
nyelvem a sok festéktől lenne
vörös, mint a hajnali ég alja s
lám, lám
ez nem a proletárdiktatúra
dicsőségét hirdetné, ragyogná,
csupán enenn hülyeségemét
bár a különbséget pill
nyalatnyilag fel nem fogom
s azt is csak csöndben nyüszítem,
nyafogom
vannak még korlátaim
oh, mily bölcs belátás ez itt
ha már nem a tudásvágy feszít
elmét, szívet ánuszt
ma még jó így
ám lehet holnapra
ráunsz.

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: