lenyalnám néked a csillagokat
sorban a Heinekenes üvegekről
drágám
nyelvem a sok festéktől lenne
vörös, mint a hajnali ég alja s
lám, lám
ez nem a proletárdiktatúra
dicsőségét hirdetné, ragyogná,
csupán enenn hülyeségemét
bár a különbséget pill
nyalatnyilag fel nem fogom
s azt is csak csöndben nyüszítem,
nyafogom
vannak még korlátaim
oh, mily bölcs belátás ez itt
ha már nem a tudásvágy feszít
elmét, szívet ánuszt
ma még jó így
ám lehet holnapra
ráunsz.

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.