Legyen tán egy el elcseszett szonett,
mely elképzelt nagyanyám ajakán
született. Tolta a páleszt, no meg
ott állt nagyapám, aki karakán

volt és fess, legalábbis képeken
láttuk. Fekete-fehér hagyaték.
Ilyen emlék jutott most épp nekem.
Ezt máig sem szórtam még szanaszét.

Álmomban feldereng egy kis szoba.
Tisztaság s rend akart ott látszani.
Sokszor akartam belépni oda

hemperegni, vagy éppen játszani.
Majd rájöttem, nincs semmilyen csoda,
Végre ki kéne takarítani!

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.