A következő sorokat 1999. novemberében vetettem papírra egy kedves barátom (hölgy) önismereti problémáira reagálva, tán némi segítséget nyújtva. Persze nem csak ő van benne…
Kalandozások egy téma,
egy hangulat körül
Kérdések, válaszok(?), amik tovább ízlelhetők, rághatók.
Jó emésztést!!!
Kérdések:
Miért vagy a barátom?
Miért vagyok a barátod?
Miért vagy a barátnőm?
Miért vagyok a barátnőd?
Miért szeretlek?
Miért szeretsz?
Akarlak-e megváltoztatni?
Akarsz-e megváltozni?
Meg tudsz-e változni?
Meg tudlak-e változtatni?
Akarsz-e megváltoztatni?
Akarok-e megváltozni?
Akarod-e, hogy megváltoztassalak?
Akarom-e, hogy megváltoztass?
Mit gondolok magamról?
Mások mit gondolnak rólam?
Mit gondolok arról, hogy mások mit gondolnak rólam?
Mit szeretnék, hogy gondoljanak rólam?
| Mások ismernek | Mások nem ismernek | |
| Ismerem magam | nyílt | zárt |
| Nem ismerem magam | sötét | vak |
Ismered ezt az ábrát? (ez a Johari ablak)
Hova tartozunk?
Egyértelműen besorolhatók vagyunk?
Mi mozgatja emberi kapcsolatainkat?
Őszinte vagyok-e, ha igazat mondok?
Lehet-e válaszolni ezekre a kérdésekre?
Lehet-e igazán jól válaszolni?
Tudok-e Rólad annyit, hogy beleszólhassak az életedbe?
Közelebb kerülünk-e egymáshoz és önmagunkhoz, ha tudjuk a válaszokat?
Vagy lehet, hogy jobb nem tudni?
Válaszok(?)
Az első néhány „miért” kezdetű kérdésre legfrappánsabban úgy lehet felelni: CSAK!
Egyáltalán miért kell megmagyarázni a barátságot, szeretetet, szerelmet?
Lehet-e egy érzést, érzelmet megmagyarázni? Kell-e okokat keresni ezekre az érzésekre, érzelmekre? Lehet, hogy lehet, de szabad-e? Inkább NEM, de azért tegyünk egy kisérletet.
Jól érezzük magunkat egymás társaságában. Bizalom. Segítünk egymáson. STB. Nicsak! Ezek lehet, hogy közhelyek? Sebaj!
Tetszik a szemed, hajad, arcod és a többi részed. Fontos ez? Talán. Sokkal fontosabb, mi van az álarc mögött! de tudhatjuk-e ezt maradéktalanul? Minden esetre erre érdemes, sőt erre KELL törekedni!
Olyannak szeretlek amilyen vagy? Esetlek olyannak, amilyen szeretném, ha lennél?
Olyannak szeretlek amilyen vagy!!! Ha nem így lenne, nem lennénk kapcsolatban. Vagy nem ilyenben. De lehet, hogy jobban szeretnélek, ha olyan lennél, mint amilyennek látni szeretnélek.
megjegyzés:
és ez most rólam szól
SZERETLEK egy szó, egy szép, ha nem épp a legszebb magyar szó. Számtalan jelentése – vagy inkább árnyalata – van. Mindig nehezen mondtam ki. Vagy mert úgy éreztem nem kell kimondani, vagy mert úgy éreztem nem igaz, vagy egyszerűen féltem kimondani.
Hogyan változtassalak meg?
Szavakkal?
Tettekkel?
Magatartásformákkal?
Melyik a jobb? Melyik a hatásosabb? A szavak önmagukban nem sokat érnek. A tettek viszont ugyanúgy visszaüthetnek. Mégis úgy érzem, tettekkel többet érhetünk el. És a tetteket utóbb könnyebb szavakba önteni. És ezek a szavak már nem önmagukban állnak, és így akár sokkal többet is érhetnek
Az ilyen változás valószínűleg lassúbb, valószínűleg tartósabb.
A keménység, az elszántság jó dolog, de kétélű fegyver.
Az önmagunktól kapott pofon sokkal jobban fáj.
Ha meg akarsz változni, miért kell ehhez rajtad kívül más?
Meg akarsz változni? Milyenné? Van előtted egy kép, amire hasonlítani akarsz? Vagy azt várod „ÉN” mondjam meg milyen legyél?
Egyáltalán mihez mérjük a változást? Leginkább a MOST-hoz, esetleg a VOLT-hoz. Gondold végig: mennyit és miben változtál az elmúlt időben! Hogy mekkora időszakot tekintesz át, azt csak TE tudod.
Megváltoztál? Jobban érzed most magad?
Ha nem, felejtsd el! Esetleg próbáld újra! Ha igen, tovább! Tényleg megváltoztál? Mennyi a változásból a valóság és mennyi a póz? Lehet, hogy környezeted pozitívan értékeli a változást – vagy a változás látszatát – de vajon mennyire sajátod ez, áttörhet-e rajta a valóság?
És most nézzük meg magunkat, vagy egymást a Johari ablakon keresztül.
Ismerjük-e magunkat? Lehet, hogy azt hisszük ismerjük, de…
Vagy lehet, hogy nem ismerjük? Hogyan tudható meg? Mi késztethet valakit arra, hogy bevallja: „ÉN NEM ISMEREM MAGAM!”
Ismernek-e minket mások? Tudják-e mi lakozik bennünk? Ha tudják, honnan tudják? Mit adtam ki magamból, mivel árultam el magam? Lehet, hogy így akartam? Lehet, hogy félre akartam vezetni másokat? Mennyire tudunk kitárulkozni? Mennyire akarunk? Mennyire hiteles, ha elmondunk dolgokat?
Ha valaki azt gondolja rólam, hogy ismer, mennyire egyezik ez azzal a képpel, ami magamról van meg bennem?
Megváltoztam. Jobb lettem? Rosszabb? Vagy csak egyszerűen másképp hülye? Ki változtatott meg? Én? Te? Vagy valaki más? Jobb így nekem? Kevesebb a problémám? Több? Ezt csak én tudom! Ezt csak én tudom?
Őszinteség. Őszinteség?
Mikor vagyok őszinte? Ha igazat mondok? Ha nem hazudok? Ha semmit sem hallhatok el?
Miben nyilvánul meg az őszinteség? Szavakban? Tettekben? Viselkedésben? Vagy ezek összhangjában? És ha nincs meg az összhang? A szavaim hazudnak? a tetteim? Vagy a viselkedésem hazug? Lehetünk-e minden helyzetben őszinték?
Ha a szavak és a tettek között összhang van, ez automatikusan őszinteséget jelent? Vagy csak jól hazudok?
Lehet, hogy őszintének tartasz, és épp átverlek? Lehet, hogy őszinte vagyok, de nem hiszed el? Honnan tudhatjuk meg a valóságot?
Talán az ösztöneink, megérzéseink segítenek. És az érzelmek?
Az érzelmek könnyen félrevezethetnek.
Összegzés:
Jól érzed magad a bőrödben?
Nyugodtan változz meg!
Ha tudsz!
Ha akarsz!
Azt kérdezed, ha „igen” a válasz, miért változzam meg?
Jó kérdés!!!
ÉREZD MAGAD JOBBAN!!!
Kategóriák:Novella
Steve bacsi
Versek, slamek, rövid prózák, fotók.
Steve bácsi 
Vélemény, hozzászólás?