– Béla, bazmeg! Ezt nem mondod komolyan.

– De Pityu, teljesen komoly és te vagy a tökéletes személy a pozícióra.

Így kezdődött a beszélgetésünk Almási Bélával. Béla, vagy ahogy annak idején a II. Kelemen Sarolta Gimnáziumban hívtuk: Alma az osztály egyik kedvence volt. A másik meg én. A Pityu. Sokszor együtt hajtottuk a csajokat, buliztunk át akár több napot. És sokszor – sőt soxor – képzeltük el, hogy egyszer majd egy közös vállalkozásban mi ketten együtt.  De aztán az élet és az események elsodortak bennünket egymás mellől. Nagy nőfalók maradtunk és autóbuzik. Alma a dízelek szerelmese lett, engem a bolygódugattyú nyűgözött le. Igen a Wankel motorok. Az NSU RO 80-at csak képekről ismertem, de szinte szexuális gyönyört okozott a látvány és a technika.

És most jelentkezik az Alma és azt mondja, hogy az amúgy nem csekély fizu mellé autót is adnak, és az egy Mazda RX 8. Hű.

Erősen melegfrontos nap volt. Előző este még össze akartam dobni, amúgy lazításképpen egy egyszerű polcot a új LED tv-m alá. Az a kurva csavarhúzó megcsúszott a kezemben és megcélozta a bicepszem a balomon. Eret talált. Ömlik a vér. Rátekerek valami rongyot, irány a sebészet. Szerencsére nincsenek sokan. Tetanusz, nyomókötés, nővérke. Na de azok a zöld szemek. Hát nem semmi álmom volt.

Szóval a nagy nap. Irány a Parampam Consulting Zrt székháza. A cég kisebb-nagyobb (inkább NAGYOBB) befektetésekkel foglalkozik. És a MIG bank partnere. Eddig csak ruszki repülők neveként hallottam ezt a betűkombinációt. Ide keresnek TRI 2 managert. Na, brókerek, most három, vagy kettő.

Pár perccel hamarabb érkeztem a megbeszélt időpontnál. Bejelentkeztem a titkárságon, leülök. A szőke, valószínűtlenül kékszemű titkárnő eközben valakivel cseveg telefonon. Erős a gyanúm, hogy valami barátnő.

– és a fejem is fáj reggel óta.

– ……………………

– a túrót, migrén, migrén, migrén – szinte visít – oh bocsánat – ezt már nekem mondja

– ……………………..

– de a Mircike is olyan bambán nyávogott, biztos neki meg macskamigrénje van.

De ezt már olyan hévvel mondja, hogy a blúzán megadja magát két gomb. És észre sem veszi. Én bezzeg. Még szerencse, hogy nem a legszűkebb nadrágomban jöttem. Akkor aztán gáz lenne. De nem csak a látvány miatt. Dolgozik a reggeli kávé. Feszül a hólyagom. Már épp kérdezném, hogy merre a mosdó, amikor nyílik az Elnök-vezérigazgató feliratú ajtó, kilép Almási Béla TRI 1 manager.

– Jöjj!- int felém.

Belépünk, a hólyagom feszül. Ez kész szopás lesz. Bár ez a szó az imént egész más aspektusból jutott eszembe. Na de ki emlékszik már a kis szöszire, amikor itt áll velem szemben egy dögös negyvenes vörös. Az elnökasszony. De nem igazán tudok rá figyelni. Mosoly, záróizom szorít. Szinte automatikusan válaszolok a kérdésekre. Alma néha beszól egy-egy jópofát – érzem megvoltak már egymásnak.

Kábé fél óra múlva:

– Kedves István,

– Pityu – ugat közbe a Béla

– Üdvözöljük a fedélzeten! Holnap reggel 9-kor találkozunk.

Gyors elköszönés. Távozás az irodából, Biccentés a szöszinek.

– Alma baszki, hol a klozet?

Hosszú jóleső megkönnyebbülés. És már igazi mosoly. És holnap az RX 8-as duruzsol a fenekem alatt. Meggypiros. (A Mikulás is lecserélné erre Rudolfot. Igen, a rénszarvast.)

Cseszd meg Béla! Megcsináltuk!

Kategóriák:Novella

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.